27. fejezet: Meglepett lelkek

Hi guys! Látjátok, új fejléc és design lett... Hát picit meggyűlt vele a bajunk, de megvan, és ez a lényeg. :) Ja és ezt a részt én már nagyon vártam, hogy megírhassam, mert... Mert ez olyan jó, és nekem annyira tetszik. Remélem nem csak én vagyok így vele. ;)
x

Van aki egoista és van aki egoista.  -  Becca Conor

  - Jujj, jujj, ezen az áll, hogy Beccától Elenának.De cuki vagy, azt hittem nem veszel nekem semmit! - nézett rám a nővérem, és egy könnycsepp is majdnem kibuggyant az arcán. Kibontotta az ajándékot, és amikor meglátta, lefagyott az arca. Igen, a Hanna Montana-s pohár találó. Az értelmiségi szintjéhez való. - Hát... Kösz. - mondta, és elment a kedve a bőgéstől. Mivel Elenán kivűl senki sem mozdult úgy döntöttem cselekszem, és mindenkinek odaadom az ajándékom. Sorba mindenki megkapta, és sorra mindenki arca eltorzult. Kezdve Liammel, amikor a kanál készletet meglátta, nem jutott szóhoz. Levegőt is alig tudott venni, de komolyan. Williamnek kellett elvennie előle, mielőtt meghalna. Aztán jött William, aki mikor meglátta a táskát, elkezdett visítozni, hogy én pont eltaláltam amit szeretett volna. És erre megölelt.Hát jó Niallnek szintén nagyon tetszett. Rögtön levette a pólóját ( megjegyzem az ír fiúnak elég jó teste van ) és felkapta a az újat. Végül jött Harry, akinek nem várt reakciója volt. Láttam ahogy kibuggyan egy könnycsepp a szeméből.
   -  Harry minden rendben?  -  ment oda Perrie.
   -  Igen.Ez annyira cuki.Köszönöm Becca!  -  ölelt meg ő is.
   -  Szívesen .  -  WTF?
   -   Na akkor most Becca tessék!  -  adta oda Niall az én ajándékom.Mi lehet az??????
Egy kicsike doboz volt ami kb. akkora mint , egy telefon. Na jó egy kicsit nagyobb! És kinyitottam.......
Egy bazi nagy telefon volt benne ( Samsung Galaxy S 4 ) .
   -   Úristenem! Erre vágytam honnan tudtad?  -  vettem ki a telefont aminek a hátlapján a híres Niall Horan volt. Egoista!
   -  A ma reggeli vásárlásnál alig bírtalak elrángatni a telefonok elől. Ja és szerintem a tok a legjobb benne!  -  mosolygott perverzen.
   -  Niall tudsz róla ,hogy egoista vagy??  -  néztem rá gúnyosan.
   -  Nem vagyok egoista csak kedves, cuki ,jó fej ,aranyos , megbízható , tehetséges....És még sorolhatnám  -  sorolta fel.
Az ajándékozás során kaptam egy csomó ruhát , egy közös képet ami be volt kereteztetve (ami iszonyatosul  kedves volt Liamtől és egy új laptopot ( ki tudja minek ,már van).
Ja igen el is felejtettem ,hogy Harry Louistól kapott egy óvszeres dobozt. Ezen mindenki röhögött komolyan.
Szép lassan mindenki felbandukolt a szobájába.Harryvel megbeszéltük ,hogy holnap jön hozzánk Gemma ( Harry nővére) , a Tomlinson lányok ( Louis húgai ) , a Payne lányok ( Liam nővérei ) , Greg és Theo  ( Niall bátya és kereszt fia ) .
Gyorsan megfürödtünk ,persze külön -külön és befeküdtünk az ágyba. Hamar elaludtunk.......

26.fejezet : Karácsonyi vásárlás.

Sziasztok! Bocsánat a késésért ,de hát ,így jött ki. És tudom Sára beszélt nektek a szüneteltetésről .Igen ez igaz! Én is csináltam egy új blog ami egy Gemma Styles Fanfiction.  (x)
Még nincs fent rajta egy rész sem ,de nem sokára lesz . (A fejléc is készülőben van.)
Utólag is boldog karit!!!!!!!! <3

Adni jobb mint, kapni  -  Becca Conor.

 Reggel azon kaptam magam ,hogy valaki birizgálja a hajam.Megfordultam és Harry smaragd zöld szemeivel találkoztam.Rámosolyogtam és visszafordultam.
   -  Becca tudod mi van ma?  -  súgta a fülembe.
   -  Karácsony?  -  néztem rá .
   -  Nem .Louis szülinapja. Légyszíves legyél ma vele kedves.  -  na az tuti nem fog megvalósulni.
   -  Talán .  -  sóhajtottam.
   -  Köszönöm.  -  ez komolyan azt hiszi ,hogy azt fogom csinálni amit mond? Pff.....
   -  Azt mondtam talán.
Kimásztam az ágyból és oda mentem a szekrényhez. Kivettem egy bő pólót és Hazza egyik alsónadrágját .Ahogy felvettem lementem a a konyhában .Niall már lent csinálta a rántottát .
   -  Jó reggelt Becca!  -  köszönt.
   -  Reggelt.  -  "köszöntem".
Ezzel be is fejeztük a "hosszú" beszélgetésünket.Levettem egy poharat és töltöttem magamnak egy kis vizet.Gyorsan lehúztam a pohár tartalmát és betettem a mosogatóba .
   -  Becca eljössz velem vásárolni karácsonyi ajándékot?  -  jött oda hozzám Niall.
   -  Mehetünk.  -  mosolyogtam rá.

Niallel  a bevásárló központban voltunk.Nagyon sokan voltak .Niallt elvonszoltam a játék részlegre és keresgéltem valami játékot Harrynek.És meg van amit kerestem!!! Egy csörgő .
Az ír fiúval jót röhögtünk rajta ,majd tovább mentünk nézelődni.Williamnak vettem egy répa mintás válltáskát , Liamnek egy kanál készletet  , Niallnak egy One Direction - os pólót + egy One Direction -os uzsonnás dobozt.Ja, igen és az én nővéremnek pedig egy Hanna Montana - s poharat.
Még pár cuccot be kelet szerezni és már mentünk is a kasszához.
Az egyszer biztos ,hogy az újságokban lesznek képek amin én és Niall vagyunk ezzel a feliratal :
" Harry Styles -ot megcsalta a barátnője e fiú bandatársával?"
Na mindegy is. És igen a kasszához értünk.A nőn látszott ,hogy haza szeretne menni ,de hát a munka, az munka.
Végül 10 perc alatt kiértünk az épületből . Tádám ,és havazik. De mint az örült.
Niallal betettük az ajándékokat a kocsiba és már el is húztuk a csíkot.
Bekapcsoltuk a Jing Bell - t is  ,azért az éneklés sem maradt ki.
   -  Becca neked nagyon jó hangod van.  -  jegyezte meg Niall.
   -  Ne hülyéskedj már ,mindenki tudja ,hogy szar hangom van.  -  boxoltam bele a vállába ,ami valószínűleg meg sem kortyant.Tovább énekeltük ,de sajnos nem tartott sokáig mert, haza értünk.
Bementünk és egy óriási fa tárult elénk.A színek csak pompáztak rajta. Gyönyörű volt!

   -  Ajándék bontás!  -  rontott be mindenki a Harryvel közös szobánkba.
   -  Kuss!  -  motyogtam.
   -  Gyere már Becca .   -  nyafogott Elena.
   -  Még egy órát.  -  és erre Harry felkap az ölébe.Ez nem normális.
Levitt a nappaliba ahol a nagy karácsonyfa állt alatta pedig a sok ajándék. Harry és Niall leült mellém , William a földre ült míg Liam a fotelbe csüccsent le.A nővérem pedig turkálni kezdett az ajándékok  között

Szünet

Sziasztok drágák! Sajnálattal kell közöljem, a blognak éppenséggel egy szünete lesz. Láthatjátok, hogy annyira nem megy mostanság, így meg kellett ezt a döntést hozni. Az új rész megjelenési ideje határozatlan, bár Betti azt ígérte még ma hozza. Ha ma is, akkor azután is lesznek szünetek. Sajnáljuk.
Egyébként az új blogomnak itt a linkje, ezt egyedül írom és a prológus nemrég került fel. KATT
A drága olvasók megértéseit köszönjük.
Bye.
SOML team

25.fejezet: Betörő akit ismerek!

Hi guys!:) Új rész, a 25. fejezetet láthatjátok. Azon gondolkoztunk, (vagyis én Sara) hogy egy új blogba kezdek egyedül, mert ez olyan kusza számomra. De ez csak egy felvetés volt, és ha maradnék akkor is csak akkor, ha egy olvasó úgy kívánja:'). 

                        Sara       


                                             

No Comment  -  Becca C.

  - Tom, te hogy a francba kerülsz ide?!  -  léptem be a szobába.
Rám nézet. OMG milyen gyönyörű szeme van még mindig!!!! (x)
  -  Szia Becca !  -  fordult felém.
  -  Tom nem ez volt a kérdésem!  -  emeltem fel a hangomat.
  -  Az egyik srác engedett be és azt mondta ,hogy menjek fel.  -  magyarázta.
  -  Pontosan ,hogy nézett ki ?  -  sejtettem ,hogy ki lehetett.
  -  Barna haj ,kék szem.......  -  folytatta volna de közbe vágtam.
  -  Louis !  -  sziszegtem.
  -  Hello Harry Styles!  -  jött mellénk Harry és kinyújtotta a kezét.
  -  Thomas Enderson.  -  fogadta el Harry kézfogását.

Már vagy két hét eltelt és Tom hozzánk költözött.Nem is emlékeztem ,hogy ennyire vicces lenne.
Perrie is haza jöhetett már a kórházból Hurrá , Hurrá!!!Ahogy látom Pezznek elégé bejön Tom.
  -  Tom dobj már meg egy kis csokival.  -  és erre hozzám vágja.  -  Nem szó szerint mondtam!!
  -  Bocsi Becca.  -  mosolygott. Na jó ez most komolyan meg akar ölni a cukiságával??
És táddám Harry is megérkezett. Leült a fotelba és elkapcsolt a kedvenc műsoromról.
  -  Harold kapcsold vissza ,az a kedvencem!! 
  -  Érdekel??  -  forgatta meg a szemeit.
Megfogtam a csuklóját és kivonszoltam a  mosdóba.
  -  Neked meg mi bajod van Harry? Azóta ilyen vagy mióta Tom itt van!  -  néztem rá.
  -  Semmi .
  -  Harry néz a szemembe és úgy mond!  -  emeltem fel egy kicsit a hangom.
  -  Te! Te vagy a bajom és Tom!!  -  kezdte ő is hangosabbra venni a hangját.
  -  Szóval te féltékeny vagy rá!  -  fontam össze mellkasom előtt a karom.
  -  Pffh ......Én nem.....Dehogyis!!  -  kezdte el magát védeni.
Megforgattam a szemeim és kimentem. Na hát és mit láttok? Perrie és Tom smárolnak.
Istenem milyen édesek.
  -  Na jó most már nem vagyok féltékeny!  -  tette a kezét Harry a derekamra.
  -  Bevallottad .  -  kuncogtam fel halkan amire persze a két fiatal felkapta fejüket.
  -  Ezt meg tudom magyarázni!  -  kezdte el Perrie a védekezést. Na jó komolyan rokonok Harryvel ,hogy állandó jelleggel védekeznek.
  -  Nem kell Perrie!  -  mentem oda hozzá és megöleltem . - Úgy is összeilletek !

24.fejezet : Komolyan a kórházban élek már.

Sziasztok! Meg van a 24.fejezet is.Arra szeretnélek kérni titeket ,hogy legyetek egy kicsit aktívabbak a kommentekel kapcsolatba.Ne csak annyit írjatok ,hogy " nagyon tetszik , kövit :)"
hanem írjátok le a véleményeiteket és akkor úgy folytatjuk a blogot.

Hányszor kell még itt aludnom a kórházban ?  -  Becca C.

Na jó!Most már tényleg kell bérelni nekem egy szobát a kórházban."Apuval" már vagy 2 órája ülünk a kórterem előtt és várakozunk.Helyesbítve én Twitterezek ő meg beszél hozzám és arra bólogattok.
Felpillantottam telefonomból és megláttam a betapaszolt orrú Harryt.
Felálltam ,nem figyelve apám monológjára és megöleltem az és pasimat.Még mindig furán hangzik.
  -  Sajnálom ,hogy miattam tőrt el az orrod!  -  öleltem szorosabban.
  -  Ez csak természetes .  -  mondta majd derekamra tette kezeit.
Halk köhintést hallottam a hátam mögül ,amire hátra néztem. Az apám volt.
  -  Becca indulás.  -  fogta meg erősen a csúklomat.
  -  Nem.  -  mondta határozottan.
  -  Rebecca Elizabeth Conor most azonnal indulj el ,vagy ha nem a hajadnál fogva rángatlak
ki a kórházból mindenki szeme láttára.  -  Pffj ki ő ,hogy a teljes nevemen szólítson. Senki
  -  Fogadjunk ,hogy nem mered!  -  mondtam gúnnyal a hangomban.
Mielőtt még oda ért volna hozzám , Harry elém lépett, így megakadályozta ,hogy az "apám" hozzá nyúljon
hossz fekete hajamhoz.
  -  Uram ,kérem ,hagyja ,hogy Becca haza jöjjön hozzánk.  -  látszott Harryn ,hogy nyugodt ,de belül fortyog a  dühtől .
  -  Harry fiam , ez nem a te dolgod . Inkább menny vissza a bohóc képzőbe.
  -  Mr.Malik én nem bohóc képzőből jöttem ,ha nem Wolverhamptonból.
De az ön ruháin meglátszik ,hogy onnan jött........

Pár órával később...


Harryvel már otthon vagyok.Azért még apával a kórházban "összehaverkodtak".
De Harry még épségben van.
  -  Mit nézzünk?  -  huppantunk le a kanapéra.
  -  Nem tudom .Válasz te!  -  hajtottam a fejemet a vállára.
  -  Akkor nézzük meg a nem tudom mit.  -  nevetett fel ,amire nekem is fel kellett
  -  Álmos vagyok!  -  ásítottam bele a nevetésembe .
  -  Én meg nem.  -  nézett rám gyönyörű zöld szemeivel..Elvarázsolt.
Hangokat hallottam az emelet felől.Úristenem lehet ,hogy egy betörő.
  -  Harry ugye azt mondtad ,hogy nincs itthon senki?  -  néztem fel rá.
  - Igen , nincs itthon senki csak is mi.  -  helyeselt.
  -  De akkor mik ezek a hangok fentről?  -  és megint hallom.
  -  Várj most én is hallottam. -  nézett a lépcsőre.
Egyszerre álltunk fel és a lépcső felé indult.Én persze követtem.
Lassan ,de tényleg lassan indultunk fel az emeletre.Ahgy felértünk a mi szobánk felé mentünk ,mert onnan jött a hang.Bekukucskáltunk és egy 20-as éveiben járó férfit láttunk.
Nagyon hasonlított egy régi barátomhoz. Rövid felzselézett haja összekuszálva és nagy kék szemei csak csillogtak.De hát ez ő........................

23.fejezet : Egy orr aminek annyi ,egy anyu aki kidőlt és az én leszakadt állam

Sziasztok! Meghoztam a 23.fejezetet.Nagyon szépen köszönjük a 14 feliratkozott és a 3 tetsziket.

Készítettem egy új blogot oda is benézhettek.[x]

Az új blogra legkésőbb szombaton rakom fel a részt!

BY : SG



Úgy pofán vágnálak.
Egy vasszékkel.
Kétszer.
 -  Becca C.

  Odaballagtunk a temetési helyre, és nekem járt az a megtisztelés, hogy először nézhettem rá a nyitott koporsóra. Rohadtul semmi kedvem se volt, de Perrie előtte mondta, hogy helyette is legyek (a barom még mindig a kórházban van) ott, és gondolom, ő megnézné. Ezen is látszik mekkora szívem van.
  Szóval odabaktattam, benéztem, és majdnem elsápadtam... Na igen. El kéne sápadnom, mivel egy halott embert kéne látnom. De nem! Nem, nekem Haroldot kell a koporsóba látnom, aki vigyorog, mint a tejbe tök. Bár, nem tudom hogyan lehet úgy vigyorogni, mint a tejbe tök, de ez a vigyor olyan volt.
  - Mi a szart keresel itt?! - ordítottam torkom szakadtából. Az összes düh, ami eddig bennem volt, az most kijött.
  - Ne ordíts már! - suttogta.
  - EMBEREK! GYERTEK BE, ZAYN NINCS ITT! - kiáltottam, és láss csodát... Mindenki egy szempillantás alatt ott termett!
  - Baszd meg...

*******

  - Ezt hogy képzeled! Csak úgy itt hagysz! Annyi mindent megadtam neked, és ez a hála? Bekaphatod, ugye tudod?! - anyám szavai megrémítettek. Nem akartam, de rájöttem, valamire az nemrég kellettem nekik, azért voltak kedvesek

  - Asszonyom, Beccának új otthona van. Tessék megérteni. - Harry hangja nyugodt volt, de lehetett tudni, hogy igazából ideges. Nem tudta, mi baja van anyámnak. Az egészből annyit tudtunk meg, hogy valami hátsószándék is van a dologban.
  Elizabeth Malik (már felvette Zayn apja nevét, drága volt édesanyám) majdnem leütött egy nála 20 évvel fiatalabb férfit, csak mert szépen szólt hozzá. Normális.
  Sőt, le is ütötte. Harry meg vissza. Bumm, bumm, vér, bumm, vér, bumm, Zayn, bumm. Várjunk. Zayn?! Bocs, csak képzelődtem. Szóval. Bumm, bemm, bamm. Bumm. Vér. Bumm, bumm, bang. Bamm. Piros vér. Harry orrának annyi. Vissza bumm. Anya kidöglik. Bumm. Éééés. Bang.
  Bumm.
  A mindent eldöntő csata véget ért.
  Nekem pedig az állam leszakadt.
  Áll nélküli vagyok.
  Szuper.

 az első rész, amit részben együtt írtunk meg. Vagyis, egymás mellett ülünk, miközben nyomatjuk a Wrecking Ballt. 
A fejléc/design is hamarosan változik.:)
x

22. fejezet: Boldogság a szülőkkel, ami egy temetéshez nem illik

Na csáó csáó emberek. unalomból megírtam egy meglepi réééészt. :)
xx

- Tudtad Hogy én mindig hazudok?
- Tényleg? Nem, nem tudtam. Egyébként hogy vagy?
- Jól kösz. 

  Felvettem a fülesem, és a végét a telefonomba dugtam. Elindítottam az egyik lejátszási listám, és rohadtul nem boldogan tapasztaltam, hogy a Little Things című borzadály indult el benne. Esküszöm, soha, de soha nem töltöttem ezt le! Valakit pofon vertem volna, de mivel egy túl kicsi kocsiban ültem hátul középen úgy, hogy a két kezem épphogy megbírtam mozdítani, inkább nem kezdtem el verekedni. Az üvöltés jobb ötletnek bizonyult. 

  - Melyik barom törölte ki a számaim és ezeket a szarokat töltötte fel a telefonomra? - ordítottam túl, a kocsiba dübörgő, Midnight Memories albumot. Normális, a saját zenéjüket hallgatják. Khm. 

  - Harry volt. Azt szeretné, hogy csak az ő hangját hallhasd mindig. Totál beléd van zúgva. - kuncogott mellettem Liam, az anyósülésen ülő Harryt pedig a visszapillantó tükörben láthattam. Elvörösödött. Hahaha. 

  - CONOR MARADJ CSÖNDBEN MERT A VÉGÉN SÜKET LESZEK! - mondta kicsi fáziskéséssel William. Mármint nem a néger, hanem a görény. 

  - Rád fér Willi... -motyogtam, de Niall majdnem kiköpte az üdítőjét, amit  ivott, mire furcsán néztem rá. - Ezen mi a vicces?! Utáljuk egymást, ami azt jelenti, sértegetnünk kell egymást. Nem egyértelmű? 

  Niall inkább ne szólalt meg, hanem levette rólam a tekintetét, és tovább itta a diétás kóláját. 

 ***

  - Héééé ez fájt! Conor ne lökdöss! - akadt ki William, amikor már annyira erősen löktem meg, hogy mázlija volt, hogy nem a pocsolyába landolt. Ez van, titokban boxoltam...A falba. 

  - Hagyjátok már abba! Egy temetésen vagyunk! És különben is, hol a francban van Harry? - forgatta a nyakát Liam. Igaza volt Harry eltűnt. 

  Az emberek lassan szállingózni kezdtek ebbe a kis temetőbe, ahova szerencsére fotósokat nem engedtek be. De anyám sajnos igen. 

  - Rebecca! - tárta szét a karját - Még nem haltál meg? De kár! - igen, ez az anyám. - Hol van a nővéred? - kérdezte. 

  - Mittomén'. Eltűnt az egyetemen, azt ott is maradt. De Williammal járnak, és William csak ki akarja használni. 

  - Ki az a William? Miért akarja kihasználni a lányom? Meg fogom ölni ha rájövök ki az... - családi szeretet. 

  - Anya nézd! - álltam mellé, és elmutattam egy irányba. - Ő az. De ha lehet, csak a temetés végén öld meg, mert az övét én szeretném szervezni. Egy gyönyörű temetés, ahol mindenki boldog. - képzeltem magam elé. 

  - Te most komolyan így gondolkodsz? - anyám szemében könnyeket véltem felfedezni, amiket nem tudtam eldönteni, öröm könnyek-e, vagy éppenséggel szomorúak. 

  - Ja. Baj? - mondtam lazán, belül pedig nagyon kíváncsi voltam, mi van anyuval. 

  - Nem. Pont hogy büszke vagyok rád. - borult a nyakamba ölelkezve. Meglepett a közelisége, szerintem még soha nem ölelkeztünk, nem hogy még nyilvánosan. - Nagyon nagyon sajnálom, ahogy bántam veled! - zokogott még mindig a nyakamba, én pedig a hátát simogattam nyugtatóan. - Hiányzol, tudod, rohadtul hiányzol drágám! - picit eltoltam, csakhogy a szemébe tudjak nézni. - Hazajönnél? Nem azért, hogy csicskáztalassalak, hanem hogy legyél boldog! Különben is, már van cselédünk... - hm jó indok - De tudod mit tudok igazán? Azt, hogy te, te vagy az, az én szeretett lányom, akivel az évek során nagyon rosszul bántam! Sajnálom! Nagyon sajnálom! Sajnálom, hogy elküldtelek, tudom, hogy ezekkel a fiúkkal nem érzed jól magad! Becca drágám... Hazajössz? - kérdezte félve az én édesanyám. 

  - Anya, tudod milyen szar volt ennyi idióta között?! Persze, megyek. - öleltem meg újra. Közben a mostohaapám is odaért. 

  - Na, igent mondott? - mosolygott. Ráadásul rám. Ő. Rám mosolygott. Ezt nagyon nehéz felfogni. Nagyon. Nagyon nehéz. 

  - Igen apu. - őt is megöleltem. Miért ne? Ő az apukám. Tudtommal mindenki megölelte már az apukáját. Ez a szokás. 

  - Emberek, jöjjenek, mindjárt kezdődik. - jött oda hozzánk a pap. Nagyot sóhajtva megfogtam anya kezét, és elindultam. 

21. fejezet: Temetés előtti bonyodalmak

Az idő minden sebet begyógyít .  -  Becca Conor.

 Becca szemszöge: 

  - Igen, képzeljétek, megerőszakolt... Ha lehet, hanyagoljuk a témát. - próbáltam nekik magyarázni, hogy megértettem, tudom, hogy bármit megtennének értem, miért nem szóltam, meg fogják ölni...
  - Becca... Ez a megerőszakolás, akkor se mindennapi dolog? És Hawaiiin történt az egész? Miért nem szóltál? - Harrynek már az arca lángolt mérgében. Ha felpofozta, volna, akkor már átváltozik bordóvá.
  - Érdekel? - kérdeztem flegmán - Ja, és készülődjetek. De nem olyan gyorsan mint Hazza drága, aki az előbb engem sürgetett és még csak most is egy sima pizsamában van. - kinyújtottam a nyelvem, és komótosan felbattyogtam a lépcsőn. Nem tudom felfogni, hogy lehettem akkora barom, hogy elmondtam nekik ezt az egészet. Nem kellett volna. Ha nem mondtam volna el, békében hagynának. Viszont a "volna", amit az előbb is használtam, soha nem jön jól. Mint most se.
  Megcéloztam a fürdőt, és vizet engedtem magamnak. Hálóingemtől hamarosan megváltam, és a forró habfürdőbe vetettem magamat. Ellazultam, már szinte el is aludtam, amikor a telefonom jelzett, hogy egy üzenetem érkezett.

  Édes, fél órája ott vagy a fürdőbe. Más is szeretne menni. Kösz. x

  Édes mi?
  Kiszálltam a kádból. Felvettem egy fekete ruhát, és a derekamra kötöttem egy vastag fehér övszerűséget, ami inkább volt egy sál, mint egy öv. De övnek is kiválóan megfelel.Ahogy Harry mondaná "végre kijöttem" .Elvettem a polcról a telefonomat és felmentem Twittere. Hát nem is szeretném elmondani ,hogy hány levelet kaptam melyeknek az volt a címe ,hogy Utállak!!.
Letettem a telefonomat és lementem földszintre ,pontosítva leugráltam a lépcsőn.
Liam és Niall  éppen a fekete zakójukban .Ahogy megláttak fütyülni és 'húúzzz' - ni kezdtek (?).
   -  Nem láttatok még nőt?  -  húztam fel egyik szemöldököm.
Inkább kimentem a konyhába ,hogy ne lássam őket.Csináltam magamnak egy sonkás szendvicset ami tegyük hozzá ,hogy isteni volt. Elővettem egy tányért és kimentem az immár három fiúhoz.
Louisra egy szúrós pillantást vetettem és leültem az én kis fotelembe.szokásomhoz híven most nem csámcsogtam ,hogy ne zavarjam a két fiút és a görényt. Igen még mindig dúl köztünk a viszály Mr. Williamel.
  -  Harry siess már! Menünk kéne!  -  kiabáltam két falat között.
  -  A fülem te paraszt.  -  förmedt rám Mr. Tomlinson.
  -  Drága William maradj kussba  vagy ha nem én fogom befogni a szádat ,de annak nem lesz jó vége.
  -  Fenyegetsz ? Mi van kis kurva , gyere üss meg ha mersz.  -  állt fel és széttárta karjait.
Még jó ,hogy a fiúk lefogtak mert, tuti neki mentem volna. Olyannyira idegesít ez az ember .
  -  Becca hagyjad nem éri meg. Louis úgy is erősebb nálad.  -súgta a fülembe Niall.
  -  Kösz Niall ez kedves volt.  - rántottam ki kezeimet az övéi közül és felszaladtam  az emeletre .
Éppen Harry próbálta megcsinálni a nyakkendőjét ,de hát nem sikerült neki.
  -  Várj segítek.  -  mentem oda hozzá.
  -  Kösz.Ugye megint ordibáltál Louval?  -  kérdezte.
  -  Komolyan te lottózhatnál.  -mondtam szarkazmussal .
  -  Feladom. Tőled nem lehet olyat kérdezni amire tudsz valami értelmeset mondani.
  -  Kapd meg.  -  mondtam majd befejeztem a nyakkendője babrálását.

20. fejezet: Káromkodjunk, miért is ne?!

Wááááá újra itt ! remélem mindenki örül:) 
jó olvasást! :)
Csak úgy mint az előzőbe, ebbe is megfordulhatnak trágár kifejezések! Mindenki csak saját felelősségre olvassa! 
xx

Kuss legyen, mindenki nyugodjon le a picsába! - Becca C.  

Harry szemszöge: 

  Megváltozott. Tegnap óta nem ugyanaz, akivel én régebben jól szórakoztam. Káromkodik. Nem úgy viselkedik, ami egy lányhoz illene. Megértem, azt a cikket sem kellett volna elolvasni, de hogy egy ilyen cikk ezt okozza, az... Durva. Nagyon durva.
  Levánszorogtam a konyhába, ahol meglepetésemre senki se volt. Ránéztem az órára, és hát leesett. Hajnali ötkor nem biztos, hogy valaki már a konyhában van. Csináltam magamnak egy hosszú kávét, mert a mai nap, be kell ismerni, elég hosszú lesz. A haverom temetése. Nem akartam erre gondolni, max. 60 év múlva... De így, hogy ilyen... Nem megy... Ez sok...
  - Háj pöcsfej. - erről beszéltem. Becca, aki mindenkire kitalált valami igen frappáns becenevet.
  - Jó reggelt. Kérsz kávét? - próbáltam felé kedvesen közeledni, mert egy rossz szó és robban. Szó szerint.
  - Ha a pöcsfej csinálta megvagyok nélküle is. - jött oda mellém, és megcsókolt. Na ez, amit én kapok, rohadtul nem tudom fölfogni. Mi van?
  - Ez mi volt?! -  akadtam ki.
Meg vonta a vállát és felült a pultra.
  -  Na most komolyan kérsz valamit?  -  kérdeztem utoljára .
  -  Nem ......pöcsfej.  -  mosolygott.
  -  Nekem mindegy.
Hátat fordítottam ,de szemem sarkából láttam ,hogy engem néz.
  -  Becca tudom ,hogy jóképű vagyok ,de nem kell ennyire bámulni.  -  mondtam még mindig hátal
fordulva.
  -  Pffj......Nem is nézlek.  -  mászott le a pultról.
  - Valami bajod van? - kérdeztem még mindig teljesen nyugodtan. Azt hiszem, meg kell ezzel az oldalával is ismerkednem.
  - Miért kérded? Én teljesen jól vagyok. Nem úgy mint te. Aki teljesen nyugodtan elfogadja, sőt, még meg is erősíti, hogy mi lefeküdtünk!
  - Egyszer majd úgy is ki kell próbálnod! Nem lehet az ember egész életében szűz... - forgattam meg a szemeim. Lehet, hogy picit durva voltam, mert hirtelen lerántotta a fejét, és egy kibuggyanó könnycseppet véltem felfedezni. Talán nem is szűz? - Bocs, nem gondoltam komolyan. - picit meglágyultam, de elfutott. - Készülődj, mert nemsokára menni kell! - kiáltottam utána, kevesebb sikerrel.
  De már tényleg nem is szűz? Hisz' teljesen biztos voltam benne, hogy én fogom ezt a tulajdonságát elvenni. Megelőztek. Ki volt az a barom? Mert ha sírt miatta, akkor biztos, hogy nem önszántából akarta. Vagy...Nem tudom, fogalmam sincs mi történhetett.
  - Mi van a lófasszal? - jött le kómásan a lépcsőn Louis. Igen, már ő is becézget, de szerencsére csak Beccát. Mert ha engem becézgetne, akkor már rég kussolna.
  - Becca jó? Becca. - ekkor még nyugodt voltam. Ekkor.
  - Na igen azzal a gyerekkel... Szóval mit csesztél már megint el? - megint? Mi az hogy megint?
  - Csak megmondtam neki, hogy egyszer el kell vesztenie a szüzességét... - erre a mondatomra felemelte a karját. - Mi van?
  - Szép volt haver. Adj egy pacsit. - picit bizonytalanul, de belecsaptam a tenyerébe.

*****

  - Ennyi.
  - Szóval az a csávó volt az?! - kezdtem feldühödni.
  - Paraszt.
  - Ja tényleg paraszt. Az volt az apja is!
  - Az keresett a múltkor is nem?!
  - Igen, meg is van a címe! Simán leszúrhatjuk!
  - Kuss legyen! Mindenki nyugodjon le a picsába!