20. fejezet: Káromkodjunk, miért is ne?!

Wááááá újra itt ! remélem mindenki örül:) 
jó olvasást! :)
Csak úgy mint az előzőbe, ebbe is megfordulhatnak trágár kifejezések! Mindenki csak saját felelősségre olvassa! 
xx

Kuss legyen, mindenki nyugodjon le a picsába! - Becca C.  

Harry szemszöge: 

  Megváltozott. Tegnap óta nem ugyanaz, akivel én régebben jól szórakoztam. Káromkodik. Nem úgy viselkedik, ami egy lányhoz illene. Megértem, azt a cikket sem kellett volna elolvasni, de hogy egy ilyen cikk ezt okozza, az... Durva. Nagyon durva.
  Levánszorogtam a konyhába, ahol meglepetésemre senki se volt. Ránéztem az órára, és hát leesett. Hajnali ötkor nem biztos, hogy valaki már a konyhában van. Csináltam magamnak egy hosszú kávét, mert a mai nap, be kell ismerni, elég hosszú lesz. A haverom temetése. Nem akartam erre gondolni, max. 60 év múlva... De így, hogy ilyen... Nem megy... Ez sok...
  - Háj pöcsfej. - erről beszéltem. Becca, aki mindenkire kitalált valami igen frappáns becenevet.
  - Jó reggelt. Kérsz kávét? - próbáltam felé kedvesen közeledni, mert egy rossz szó és robban. Szó szerint.
  - Ha a pöcsfej csinálta megvagyok nélküle is. - jött oda mellém, és megcsókolt. Na ez, amit én kapok, rohadtul nem tudom fölfogni. Mi van?
  - Ez mi volt?! -  akadtam ki.
Meg vonta a vállát és felült a pultra.
  -  Na most komolyan kérsz valamit?  -  kérdeztem utoljára .
  -  Nem ......pöcsfej.  -  mosolygott.
  -  Nekem mindegy.
Hátat fordítottam ,de szemem sarkából láttam ,hogy engem néz.
  -  Becca tudom ,hogy jóképű vagyok ,de nem kell ennyire bámulni.  -  mondtam még mindig hátal
fordulva.
  -  Pffj......Nem is nézlek.  -  mászott le a pultról.
  - Valami bajod van? - kérdeztem még mindig teljesen nyugodtan. Azt hiszem, meg kell ezzel az oldalával is ismerkednem.
  - Miért kérded? Én teljesen jól vagyok. Nem úgy mint te. Aki teljesen nyugodtan elfogadja, sőt, még meg is erősíti, hogy mi lefeküdtünk!
  - Egyszer majd úgy is ki kell próbálnod! Nem lehet az ember egész életében szűz... - forgattam meg a szemeim. Lehet, hogy picit durva voltam, mert hirtelen lerántotta a fejét, és egy kibuggyanó könnycseppet véltem felfedezni. Talán nem is szűz? - Bocs, nem gondoltam komolyan. - picit meglágyultam, de elfutott. - Készülődj, mert nemsokára menni kell! - kiáltottam utána, kevesebb sikerrel.
  De már tényleg nem is szűz? Hisz' teljesen biztos voltam benne, hogy én fogom ezt a tulajdonságát elvenni. Megelőztek. Ki volt az a barom? Mert ha sírt miatta, akkor biztos, hogy nem önszántából akarta. Vagy...Nem tudom, fogalmam sincs mi történhetett.
  - Mi van a lófasszal? - jött le kómásan a lépcsőn Louis. Igen, már ő is becézget, de szerencsére csak Beccát. Mert ha engem becézgetne, akkor már rég kussolna.
  - Becca jó? Becca. - ekkor még nyugodt voltam. Ekkor.
  - Na igen azzal a gyerekkel... Szóval mit csesztél már megint el? - megint? Mi az hogy megint?
  - Csak megmondtam neki, hogy egyszer el kell vesztenie a szüzességét... - erre a mondatomra felemelte a karját. - Mi van?
  - Szép volt haver. Adj egy pacsit. - picit bizonytalanul, de belecsaptam a tenyerébe.

*****

  - Ennyi.
  - Szóval az a csávó volt az?! - kezdtem feldühödni.
  - Paraszt.
  - Ja tényleg paraszt. Az volt az apja is!
  - Az keresett a múltkor is nem?!
  - Igen, meg is van a címe! Simán leszúrhatjuk!
  - Kuss legyen! Mindenki nyugodjon le a picsába!