9.fejezet : Persze...hogy nem

Hii Guys!!!
Hát elérkezett a   9.fejezet is. Nagyon köszönjük a 2000 oldalmegjelenítést és *dobpergést *
meg van a 7 FELIRATKOZONK !!!!! <3
Úgy tudja mindenki ,hogy imádjuk? 
Na nem húzom az agyatokat.
Jó olvasást és további szép őszi szünetet.
Xoxo Dy ~

Ő nem a barátom.
de attól még az enyém. - Becca Conor

  - Mit akarsz Harry? - néztem rá .
  - Beszélni veled. - mondta.
  - Mégis miről? Boldog vagy, van csajod... Nem illek én a szép jövődbe. - húztam össze a szemeimet. Békén hagyhatna.
  - Csajom? Ja arra a szőkére gondolsz - nevette el magát. Mintha nem tudna semmiről. Hazudj a szemembe. Az én szobám ott van a tied mellett...
  A pasikról, akik még azt sem érdemlik meg, hogy egy lánnyal beszéljenek, eléggé rossz véleményem van. Mindenki azt mondja, hogy az "igaziért" megtudnak változni. Hát az az igazi nem jön meg. Vagyis csak nagyon nehezen. Miután a "rossz fiúnk" leszokott a drogról, jöjjön a kövi lépés. Szedjünk fel egy csajt, mondjuk neki hogy szeretjük, és a hátralévő életünket éljük le vele. A semmittevésben. Az asszony takarít, a férj pedig bámulja a BL döntőt. De ez mind azután történik, miután rájöttek hogy a nő terhes, ezért összeházasodtak. Pedig eszük ágába se lett volna, de az a nyomorult gyerek...
  - Becca, figyelsz te rám? - ezek szerint látszott, hogy elbambultam. Mindegy.
  - Nem.
  - Megkérnélek egy szívességre vállalod?
  - Persze. - mondtam, mire mosolygott. - hogy nem. - ennyire ismerhetne. Nem kéne úgy kiborulni; becsapni a hűtőajtót (direkt e célból, nyitotta ki...), kiszáguldozni, és azt kiáltani: Drágám gyere az ágyba! Ott várlak! - Na ez több a soknál.
  - Harry basszus, várj már! - kiáltottam.
  - Na szóval... - kezdte rögtön mikor odajött hozzám - játszd el, hogy a barátnőm vagy. Le kéne ráznom ezt a csajt, de sehogy sem megy. Ennek is csak a pénzem kéne.
  Jajj, édes, hát természetesen segítek! Majd eljátsszuk az ágyba, hogy éppen együtt vagyunk! De jó lesz!
  - Nem. - nem fogok érte semmit se tenni. Kikerültem és felmentem a szobámba. Útközben összeütköztem Perriékkel.
  - Becca min vesztetek össze? Megint... -sóhajtott fel Zayn.
  - Hosszú. - legyintettem. Minek magyarázzam el újra?
  - Elmegyünk Ebédelni. Nem jössz? - kérdezte kedvesen Perrie.
  - Nem, nem akarok zavarni. Menjetek kettesben. - tényleg nem akartam zavarni. Legyen egy jó délutánjuk. Úgy is keveset találkoznak.
  A szobámban azon gondolkoztam, hogy meg kéne pofozni. Mármint nem úgy értem, hogy megpofozom, valóságosan. Úgy értem, hogy a rikító pirosban még mindig nem tudok aludni. Már nagyjából lerajzoltam mit hova kéne, a falak fekete/halványlila/fehér színben fognak pompázni, a bútorok fehérben. Egyszerűen tökéletes lesz. Már ha megtudnám valósítani. Az egy picit nehéz lesz honnan szerzek annyi pénzt, de nem adom fel.
  Kopogtak. Gondolom Harry az.
  - Gyere - nem hiszem el. Mér vagyok ekkora barom, hogy beengedjem?
  - Szia. - lépett be...A szőke csaj. Ez meg mit keres itt? He?
  - Hello. - semleges hang, leszarom érzés.
  - Harry azt mondta, hogy te vagy a barátnője, és most összevesztetek - Auch. - Bocsánatot szeretnék kérni. Nem akartam egy kapcsolatot szétrombolni. - akkor miért feküdt le egy ismeretlennel? Hm? - Szóval béküljetek ki. Harry a tegnapi buliban ivott, ahogy én is. Nem szerettük volna,  hogy ez megtörténjen, nem voltunk magunknál.
  Ha-ha. El is hiszem. Nem szerettétek volna. Csaj Harry tegnap este nem volt buliban, hanem vásárolt, és este 6-kor hozott haza téged babám.
  - Nem érdekel.
  - Bocsáss meg neki. Lécci.
  - Figyelj. - néztem, mélyen a szemébe. - Harry nem a pasim. Csak le akar téged rázni. - mondtam nyugodtan. Már untam a beszélgetést.
  - Mi?? Szóval Harry szingli? - kérdezte döbbentem, és nem akarom tudni mik járhattak a fejében.
  - Mittomén'. Velem biztos nem jár. - elküldtem volna, de a "jól neveltségem" nem engedte.
  - Köszönöm a segítséged. Bejelölhetnek Facebookon? - kérdezte, és meg akart ölelni. De csak akart, mert eltoltam magamtól. Csitri hülye gyerek.
  - Kösz nem kell több ismerős. - otthagytam a szobámba. Gyorsra vettem lépteimet, Harry szobája felé. Magamban már felkészítettem a hangszálaimat, hiszen nem lesz egy könnyű beszélgetés.
  Az ajtaja elé érve, benyitottam. ...Volna, ha éppenséggel nem lenne bezárva.
  - Engedj be, Becca vagyok!  - kattant a zár, kinyílt az ajtó. Becsusszantam, mielőtt a szőke barátunk megláthatna. Amint beértem, Harry rögtön zárta is be. A brutál magas magassarkú kopogása lassan elhalt, így biztosak lehettünk abban: elhúzott.
  - Mielőtt akármit mondanál. Muszáj volt valamit kitalálnom. És kösz hogy fedeztél, mert az apja rendőr. Nem egy kicsit szigorú rendőr. - hoppá! Rendőr, mi? Bocsiii.
  - Miért, már készített ki srácokat?
  - Nem is egyet. Nekem is csak utána mondta, miután megtörtént a dolog.
  - De mér lett jobb azért, mert azt mondtad, hogy a barátnőd vagyok? - még nem kattantam meg. Még.
  - Azért, mert a csaj megbánta a dolgot, és ezért nem mondja el az apjának.
  - Ahaa. - értelmeztem a dolgokat. - Ezek szerint akkor elmondja.
  - MII? Csak azt ne mond hogy letagadtad... - kezdett könyörögni.
  - Nem mondom. De mindketten tudjuk, hogy ez így van.
  - Bassza meg... Tudod, az az ember bármire képes. Mindennel amivel csak tud, árt. Szóval nálam a sajtót fogja megtámadni, és a hírnevem forog kockán. MIATTAD! - akadt ki. Keze lendült, rögtön bele az arcomba. 

8. fejezet: Otthon. Igazi Otthon

Édes drága olvasóink! Itt is van a rész :3 Túlléptük az 1500-zas oldalmegjelítést !! Nagyon köszönjük ! <3 (tudatom veletek, hogy minden bejegyzés elején valami ilyesmi fog elhangzani...:DD) 
Bár az előző rész picit rövid volt, ezt igyekeztem olyanra csinálni, ami picit hosszabb. éés (bumm bumm tss) ez lett belőle. Jó olvasást ! :)<3
xx S

Boldognak kéne lennem. De semmi olyasmit nem érzek ami arra utalna, kicsattanok az örömtől. - Becca Conor

  Zayn vett nekem egy házat, amit annyira nem díjazok. Mindig is utáltam ha más rám költi a pénzét. Ha nem olyan sok még elmegy, de azért egy lakás...Aminél ő fogja fizetni a gázt, vizet stb... Az már nagyon nagy ajándék, és semmi olyat nem tettem amivel ezt kiérdemeltem volna. Igen, beismerem, ezt hívják lelkiismeret-furdalásnak. Nekem is van ilyen érzésem, nem vagyok egy szívtelen dög. Amit még Harry nem mondott ki, de biztos vagyok benne, hogy gondolta már.
  - Na és Becca - nyitotta ki az ajtót Zayn - köszöntelek az új lakásodba. Ami csak a tied. - motyogta második mondatát. Mindketten bementünk, de én nem bírtam; sírva öleltem meg. Zokogtam, és egyfolytában azt mondogattam: Sajnálom...Nem akartam....Elcsesztem... Zayn pedig csak nyugtatott, és a hátam simogatta. Mikor már elég erőt összegyűjtöttem picit eltoltam magamtól, hogy belekezdjek a mondanivalómba.
  - Zayn. Köszönöm. Nem kell. - mondtam halkan, mire megkönnyebbülten fölsóhajtott. Abba a köszönömbe amit mondtam, minden benne volt. Hogy megvédett, hogy szeretett még akkor is ha leordítottam a fejét. Hogy féltett. Hogy saját húgaként tekintett rám. Ő ezt mind megértette. - Szeretlek drága egyetlen bátyám. - fúrtam oldalába megint a fejem.
  - Ugyanezt érzem drága egyetlen húgocskám. - nem láttam, de tudtam hogy mosolyog. Asszem szent a béke közöttünk.
  Hazafele miután beültünk a kocsiba, egyikünk sem szólalt. Nem mondható a csend ami közöttünk volt kínosnak, inkább gondolkodó csendnek neveznénk.
  - Min gondolkodsz? - kérdezte Zayn mosolyogva. Ránéztem, és az én arcomra is kiült a mosoly. Felhangosítottam a rádiót, és elkezdtem énekelni Best Song Evert. Zayn tehetetlenül felröhögött, mire odakaptam a fejem:
  - Mi az nem tudod a dalszövegét? Ha ha! Én tudom, te meg neem! - szólt belőlem az 5 éves óvodás. Zayn meg csak szakadt a röhögéstől. - Imádom azt a bandát akik ezt csinálták! Bárcsak találkozhatnék velük! - sóhajtottam színészien. - Ők az én szerelmeim! Már megszerveztem mind az 5 esküvőmet velük! - sóhajtottam, és sóhajtottam. Mindig drámatanár akartam lenni...
  - Na jó hagyd abba! Hacsak nem akarsz egy nagyon nagyot ütközni. - nevetett még mindig a sofőröm. A számnak lassan vége lett, de én még énekeltem tovább:
  - Beest songg eeeeeeveeeeeeeer! - véletlenül belenéztem a visszapillantó tükörbe, és észrevettem, hogy még mindig ugyanaz az autó követ. Mint 20 perccel ezelőtt. Én ezt tök véletlennek vettem, nem is ijedtem meg. - Héé! Még mindig ez a fekete autó követ! Nem ismered véletlenül? - fürkésztem Zayn arcát.
  - Dehogynem! Ezt hívják paparazzinak! - óó így már minden érthető. Leesett.
  - És akkor most mi lesz? - kérdeztem idegesen. Megint hangulatingadozás. 5 évesből, 40 éves. De jó!
  - Kapcsold be az öved. - időm sem volt semmire, rátaposott a gázra, és mintha csak játszana, ott is hagyta a lábát. Csak ez a valóság volt.
  - Zayn mennyivel mész? - erre a kérdésre nem jó válasz, hogy: A megfelelő háromszorosával. Egyre jobban kezdtem félni attól hogy a végén a kocsi elrepül. De tényleg. Azok a fránya paparazzik, meg még mindig a nyomunkban voltak. Nem rettentheti el egy fotótól őket semmi. Az sem, ha örökre a börtönben végzik.


  - Semmit sem láttam elég hamar jött, csak azt vettem észre, hogy a fejem elkezd lüktetni. És utána semmi. Semmi. - mondtam szomorúan. Egy hét telt el azóta, mióta szemből nekünk jöttek egy kanyarban. Mi szélsebesen hajtottunk, ők meg inkább középen, mint az út szélén. Mindketten hibásak vagyunk, de legfőképpen a paparazzik. Azok még mindig csak járkálnak bűntudatlanul, és keresik a sztárokat akiket lefotózhatnak. Persze ingyen.
  Harry magához akart húzni, de kibújtam az öleléséből. Nem érdekelt. Azóta se.
  - Figyelj Harry! Szerintem már lezártuk a témát. - mondtam és átültem egy másik székre. 4-en (kivételesen, mert Louis és Elena is itt szokott lenni, de most randiznak. Mondtam, hogy nem jó ötlet, de ő csak ment a saját feje után...) mint minden nap, ma is Zayn kórterme előtt álltunk, hogy felébredjen. Kómában fekszik, mióta megtörtént. Nem tehet róla senki. Így hozta a sors. Mondjuk mindenki halálra izgul (a mindenkiben az egész világot értem), hogy most meggyógyul, lesz a 1D, vagy végleg vége van...
  Nagy gondolkodásomban azt vettem észre, hogy társaságunk egy új taggal bővül. Egy csinos szőke lány jött, aki érkezésére minden a három fiú felállt és egy puszival köszöntötte. Csak én ültem még mindig magamba roskadva. A lány odajött, és idegesen a kezét nyújtotta, amit természetesen el is fogadtam.
  - Perrie Edwards. - a tekintetéből láttam, hogy még mondott volna néhány kedves szót, de a szemén ki lehetett szúrni; nem aludt az éjjel.
  - Becca Conor. - bólintottam mosolyogva. - Gondolom te vagy Zayn barátnője. - átgondoltam a dolgokat, és csak erre a következtetésre jutottam.
  - Te meg... - látszott rajta, nincs szüksége most ilyen "Találjuk ki te kivagy!" játékra.
 - Igen. - éreztem ,hogy egy könnycsepp buggyan ki a szememből.
Pár perc múlva ölelkezve sírtunk Perrievel. Ezt fura ,mivel csak 5 perce ismertem meg és már itt ölelkezünk .
Az ölelkezésünket a doktor zavarta meg.
  - Jó napot ! Őnnök Zayn Malik úr hozzátartozói ?-kérdezte Dr. Puckett ,amit a címkéjéről lehetett leolvasni.
  - Igen ,mi vagyunk..
  - Jó hírekkel jövők .Malik úr  felébredt és belehet hozzá menni , de csak egy ember.-közölte a doktor.
Ahogy kimondta ,hogy Zayn felébredt Perrievel egymásra néztünk és szó szerint ott helyben ugrálni kezdtünk.Persze erre oda jöttek a fiúk és nekik is elmondtuk ,hogy mi történt a bátyámmal .
Megbeszéltük Perrievel ,hogy először én megyek be mert, végül is nekem a bátyám.
Ahogy beértem Zayn nyakába ugrottam volna ,ha nem feküdt volna ágyban.
-Zayn többet ne ijessz ,megérteted??-szaladtam oda hozzá és átöleltem.
-Rendben húgi ,többet nem fordul elő...... -ölelt át ő is.

/Pár nap múlva/

Zayn már haza jöhetett a kórházból . És én is úgy döntöttem ,hogy vissza költözöm a "kis családomhoz".
Harryvel még mindig nem jövők ki , ráadásul most hozott haza egy lányt. Repesek az örömtől ,hogy előttem nyalakodnak és éjszaka az ő hangjuktól zeng a ház. Azt hiszem valami Tina vagy Kira , na mindegy .
Most a konyhában vagyok Perrievel és valami kaját dobunk össze magunknak .
  - Becca ti nagyon összeilletek Hazzával.-közölte Perrie.
  -Áh dehogy , ne hülyéskedj.-legyintettem.
  -Nem hülyülők.
Megforgattam a szemeimet és kimentem a nappaliba barátnőmmel. Pechemre pont ott volt Harry és a barátnője. Éppen nyalakodtak.
   -Élvezitek a nyálcserét? - szólt Perrie.
   -Drága Pezz ha nem tetszik akkor elmehetsz!  -szólalt meg nyávogós  hangon..
  - Neked csak Perrie.  -motyogott alig hallhatóan Perrie. 
Bekapcsoltam a TV-t ,hogy ne őket keljen hallgatnom.. Valami  hülyeség ment.
Gyorsan megettem a szendvicset és vissza vittem a tányért a konyhába.Betettem a mosogatóba a tányért.
Megfordultam és Harryvel találtam magam szembe.

7.fejezet : A magam ura vagyok...

SZIASZTOK!! Hát ,ahogy látjátok meg van ez a fejezet is.
Nagyon szépen köszönjük a több mint 1450 oldalmegjelenítést és a 
három feliratkozonak.
Feliratkozni :  Szabad
Komizni :  Szabad
Na nem húzom az agyatokat .Jó olvasást 
Puszi Pacsi : Dy~

Minden hol jó ,de legjobb otthon! -  Becca C

.

Becca szemszöge :

Végre haza felé tartunk. Annyira várom ,hogy haza érjünk. Persze Harryvel még mindig nem beszélünk pedig, két hete történt a kis incidens . A fiúk letudták az összes koncertet, Zaynnel meg már azon vagyunk ,hogy megismerjük egymást.
-Figyelj Becca beszélnünk kell.-jött oda hozzám Harry.
- Nem , nekünk nem kell semmiről. Azt mondtad ,hogy tönkre fogom tenni az életeteket
akkor inkább elköltözöm.-mondtam.
-De Becca ...Én szeretlek - tessék? Mit csinál? Szeret? Engem? Kizárt.
- Rendben. - tettem úgy, mintha ez egy természetes dolog lenne.
- Hallottad amit mondtam?
- Szerinted bedőlők annak hogy ágyba akarsz vinni? - próbáltam burkoltam célozni.
- Beccának igaza van Hazz. - szállt be a beszélgetésbe Niall.
- Niall. Kuss. -esett ki Harry száján.
- Mi történik? - fordult hátra Louis.
- Ribanc nem rád tartozik! - ordítottam le a fejét. Hmm, túl gyorsan kiakadok. Louisnak asszem ez hatott, visszafordult, és tovább hallgatta a zenelejátszóját. - Figyelj. Nem érdekelsz. - néztem rá Harryre.
-De engem igen is érdekel ,hogy mit csinálsz, hova mész mert, én szeretlek érted?-kiabált.
Na est már nem hiszem el .Belém senki nem szerelmes csak ő .
De engem nem érdekel , jó talán az jó gesztus volt amikor megvigasztalt ,de akkor sem.
Felálltam a székemről és elindultam a nő mosdó felé.
Gondoltam oda úgy sem fog bejönni.
Leültem a WC mellé a földre és halk zokogásba kezdtem.
Nem tudom meddig lehettem bent ,de  valaki dörönbőlni kezdett az ajtó.
Felállt és kinyitottam ,amit rögtön be is akartam csukni ,de nem tudtam mert , megállította a lábával a tárgyat.
-Figyelj én nem akarok tőled semmit.-hajtottam le a fejem.
Harry megfogta az állam és felemelte ,hogy a szemébe nézhessek.
Az arca már csak pár millimétere volt az enyémtől amikor megcsókolt.
A csókja tele volt érzelemmel és szenvedéllyel. Hamis szenvedéllyel.
- Te normális vagy? - löktem el magamtól. Furcsállta reagálásom, hogy én vagyok az első lány aki a "Nagy Harry Stylest" ellökte magától. Pedig ő csókolta meg. Nehéz az élet.
- Én? Én igen normális vagyok. De te? Te már egyáltalán nem biztos. - hah, rossz duma. Eléggé rossz.
- Na idefigyelj! - fogtam meg az inge gallérját, ezzel közelebb húzva magamhoz. Egyre jobban lehetett látni a szemében a vágyat. - Soha a büdös életben nem fogok lefeküdni veled! Nem leszek a következő áldozat. Ezt jegyezd meg! - mondtam magabiztosan, és már ki is mentem a mosdóból. - Zayn, mikor leszünk már ott?

6. fejezet: Éjszaka másnál

  Hello Everybody!!:) Nagyonnagyonnagyonszépen köszönjük a több mint 1000 oldalmegjelenítést! Nagyon büszkék vagyunk magunkra, de rátok jobban, hogy ilyen szuper olvasóink vannak, hogy már az 5. fejezetnél összehozzák a négyjegyű számot.;) Feliratkozás, komi szabad!:)<3
xoxo S.

ui: még régebben kitettem egy novellát, azt is olvassátok el.;)

Hawaii éjszaka. Szebb lenne, ha más okból kéne így látnom. - Becca Conor

  Persze, elcseszem az életüket. Na akkor most már végleg kilépek a drágalátos sztárok lelőhelyéből. Egy átlagos csaj akarok lenni, aki úgy akar felmenni Facebookra, hogy nem jelölik be több ezren. Twitteren is megnőtt a követőim száma úgy...100.000-rel. No para. És most egy rohadt kabát nélkül indultam el, pedig Hawaii igen hűvös ilyenkor. Olyan este 10 körül járhat az idő, de én eljöttem. Nem akartam ott maradni senkivel se. Csak a deszkám vettem fel, az pont a kezem ügyébe akadt és így, hogy végre egy olyan társaságba kerültem ahol megbecsülnek jó érzés. Ilyet esküszöm, még nem éreztem, soha. Soha.
  Az eső esni kezd, de megyek tovább megállás nélkül, csakúgy száguldok. Fogalmam sincs merre, összevissza kanyargok, de nem baj. A végén úgy is eljutok valahova. Mondjuk nem ismerek itteni embert a gördeszkásokon kivűl. Remélni tudom csak, hogy velük fussak össze.
  Egyre jobban zuhog. Sőt ömlik. Hogy eshet jég a nyár közepén? - gondolataimból mindent meglehet tudni az időjárásról, amiből az jön ki, hogy...háát nem a legjobb. A gördeszkapark egyik padjára leültem és vártam. Hogy kire? Fogalmam sincs, csak vártam és már bőröm is tiszta víz. Egy kabátot azért felvehettem volna. Na mindegy. A gondolataim az egész életem körül forogtak. Mikor még csak 6 éves voltam és Elenával együtt mentünk mindennap a suliba, kézen fogva...Elkezdtem a gimit, találkoztam Lisával... 10.-es voltam, apám lebukott mikor a határon hozta át a füvet, anyám elvált tőle, és nekem csak annyit mondott (mielőtt sittre vágták) : Vigyázz magadra úgy, hogy mindig legyen nálad minimum egy doboz cigi, és pálinka... Kirúgtak a gimiből, éheztettek, szinte Lisánál éltem mert csak ő értett meg, egész napi bőgések... Aztán jött a 'gazdag ember' éééés a többi érthető. Hát nem tökéletes a múltam, sőt semminek se mondható. Csak Múltnak. 
  - Mit keresel itt? - szólalt meg mély hangján Josh. Ő az, akivel az első bájcsevejem volt a pályán.
  - Te mit keresel itt? - nézek fel rá. A könnycseppek az arcomon szerencsére összefolynak az esőcseppekkel.
  - Egyedüllétre volt szükségem. Mindig ide jövök éjszaka.
  - Mindig az azt jelenti, hogy ilyenkor esőben is? Várj, tudom a választ. - nevettem fel halkan.
  - De te miért vagy itt? Meg fogsz fázni. - nézett végig rajtam. Ugyanabban a szerelésben voltam, mint reggel.
  - Nem bírtam az új családom. Akik nem a családom. Sose lesznek azok, bármit is mondanak. Ráadásul ha visszamegyek megint leordítják a fejem, hogy elcseszem az életük. És tudod...Tudod ez nehéz. - adtam ki a lelkem. Abban a pillanatban így éreztem. Végre valakinek elmondhattam a bajaim.
  - Ismerem. Egyedül maradtam, a csapat a mindenem. De ők se azok, akikre vágyok. Van egy lakásom, odaköltözhetnél. Vagy csak befogadlak néhány napra.
  - Megtennéd? - csodálkoztam rá. Épphogy ismerjük egymást egy napja, ez azért nagyon nagy gesztus.
  - Persze. Egy lakótárs mindig jól jön nem? - mosolygott rám és felállt. Odanyújtotta a kezét, amit rögtön elfogadtam. Felnevetett, ahogy meglátta a vacogó testem, és levette, majd rám adta a pulcsiját. Átkarolta a vállam, és indultunk is hozzá.

Zayn szemszöge:

  Már a lefekvéshez készülődtem, mikor Hazza berontott:
  - Zayn, segíts! - mondta idegesen. Ránéztem, és tudtam, nincs minden rendben.
  - Mi az? - néztem rá úgy, mintha egy nagyon nagy áldozatot hoznék.
  - Becca elment. Elcsesztem. Bocs. - suttogta és kiment. Mi van? Mit cseszett el? Hova ment el Becca? Mi történt? A kérdések záporoztak egyrészt mert késő van, és már aludtam volna. Másrészt meg ilyenkor lassú - nagyon lassú - a felfogásom. Még szerencsére nem öltöztem át, ezért megtehettem, hogy kirohanok Harry után.
  Nem találtam meg, teljesen biztos voltam benne, hogy elment kiszellőztetni a fejét. Ezzel csak egy bibi van: Szakad az eső.
  Reggel korán keltem, ami nálam eléggé furcsa. Ránéztem az órámra, amiről megállapíthattam hogy még van időm. Bekapcsoltam a tévét, ahol valami szokásos pletykaműsör ment. Minden mindegy alapon hagytam, hátha benne leszek.
  Unalmamban már kezdtem kikászálódni az ágyból, de valami még megütötte a fülemet:
  - Becca Conort, Zayn Malik mostohahúgát Hawaiion a híres gördeszkázós Josh Andersonnal látták hazasétálni az esőben még éjszaka. Vajon a lányt mi vezérelte hogy elszökjön egy hotelból? Vagy csak sima randi volt?
  MI? Mi az hogy azzal a Joshal van? Elszökött a hotelból? Akkor ezt magyarázta tegnap Harold! Francba. Megint kiakadt. Éljen. Nem a tévéből akartam megtudni hol van, de így is jó.
  Berohantam a fürdőbe, lezuhanyoztam. Miután gyorsan felvettem egy farmert pólóval, már indulhattam is hazaráncigálni Beccát.  Nem tudom miért teszem, lehet hogy csak érzem, lett egy húgom. De nem biztos. Én is bizonytalan vagyok a saját lépéseimben. Küldtem Liamnek egy sms-t, hogy ne keressenek elmentem. Neten utánanéztem hol lehet. Választásom az egyik lakóparkra esett a belvárosba. Becsöngettem az első emeletre, mert hát lehet hogy nem ott lakott az a Josh gyerek, de ő nem engedett volna be. Logika. Kinyitották a kaput, én meg megrohamoztam a lépcsőt. Felfutottam a nyolcadik emeletre, és nyugodtan - bárki bárhogy nevezheti, lehet nem így volt -, kinyitottam az ajtót. A konyhában találtam őket, épp reggeliztek.
  - Becca gyere haza! - könyörögtem halkan, mire mind a ketten rám kapták a fejüket.
  - Nem. Jó nekem itt.
  - Figyelj veszek neked egy lakást otthon, csak biztonságban akarlak tudni! - az egész mondatomra felfigyelt. És mindkettő része meglepte. Felállt az asztaltól, egyenesen felém jött, és azt suttogta:
  - Így legyen. - mire csak egy nagyot nyeltem.

5.fejezet : Kezdetek ,kezdete...

Sziasztok!Meghoztam a részt. Ja és ,hogy el ne felejtsem .
 Komi , Feliratkozás : SZABAD!! <3
Puszi , Pacsi :  Dylan~

Lehet ,hogy rossz emlék vagyok ,de felejthetetlen ! - Becca Conor

Miután Louisal meg volt ez a kis csevejgés vissza mentem a szobámba.
Elővettem a sporttáskámból a gördeszkám és elindultam az ajtó felé.
Ahogy odaértem, máris Zaynbe botlottam. Éljen!
-Baj van?-néztem rá látszólag 'kedvesen'.
-Tönkrement a pólóm miattad!
-Sajnálom.-vontam vállat, és kikerültem. Ő jelen pillanatban nem érdekel. Ő nem.
Kimentem szó nélkül a közeli parkba,amit idefele szúrtam ki magamnak.Buggyos nadrágomban, bő pólómban szerintem közéjük illettem.Akik közé régebben is tartoztam.A deszkások közé.
Felvettem a sapim-csakhogy fokozzam a menő 'imidzsem'-,letettem a földre a deszkám.Hezitálva,de ráálltam.Muszáj leszek túlesni az első lépésen,akármilyen régen is csináltam.Begurultam a pálya közepére,és örömmel tapasztaltam,hogy ezek itt profik.Régen én is az voltam,de a sorra jövő csalódások miatt eltiltottak, pedig az volt az egyetlen elfoglaltságom,ami egy picit is, de segített a depressziómon.
Elbambultam, csak arra észleltem fel, hogy egy fiú megböki a vállam:
-Ki vagy te?-kérdezi, miközben a rágóját csámcsogja. Szakadt, kopott farmer, kigombolt ing, ami megengedi hogy ráláthassunk a gyönyörűen kidolgozott felsőtestére. Igazi rossz fiú, deszkásan.
-Én? Becca.-nyújtottam a kezem. Elfogadta,és kezet fogtunk.Mélyen a szemembe nézett.Igen, üdvözölt, és azt akarta tudatni velem, hogy ő a főnők. Ha nem tetszik neki amit csinálok, húzzak innen. Alap, hogy ezt tudom.
Biccentett a fejével egy üres területre, hogy mutassam meg mit tudok. Az egész pályán megállt a levegő, mindenki félre vonult. Ja igen, vannak csicskák, akik félnek. Ez van.
Begurultam a közepére, és egy nagy sóhajtás után elkezdtem a produkcióm. Egyre nehezebb trükköket végeztem el, majd egy utolsó kikckflip után abbahagytam. Csönd telepedett le, mindenki engem figyelt. Az a pasas akivel az előbb 'megismerkedtem', odajött hozzám és a fülembe súgta:
-Köszöntünk itt.

Mosolyogva gördeszkáztam haza, egy hosszú nap után. A nap már lemenőben volt. Hazaérve bejelentkeztem a hotelnál, és már indultam is a szobámba. Még mindig vigyorogtam mikor a közös szobánkba léptem be Louissal. Az előszobába meghallottam, hogy éppen telefonál. Tudom nem szép dolog, de hallgatóznom kellett.
-Drágám tudod, hogy a sajtó előtt nem...Igen szakítani fogok vele, úgy hogy elmegyek a másikkal randizni. Ha jól tudom Elena. Azt meg lekoppintom, és csak a tied leszek, érted drágám?-na ennyi elég is volt. Picit hangosan újra kinyitottam és becsuktam a bejárati ajtót, csakhogy hihetőbb legyen a szerepem.
-Szia!-léptem be a hálóba, ahol sajnálattal tapasztaltam,csak egy franciaágy van. Vele nem fogok aludni, az biztos. Gyorsan lecsapta a telefont, és zavartan nézett rám.
-Hol voltál? Mindenki téged keresett.-vállat vontam, mert egyáltalán nem érdekelt.
-Nem mindegy?Már itt vagyok. És senkinek nincs köze hozzá.-ez igaz, mert nincs közük hozzá. Kinyitottam a hűtőt, és kivettem belőle egy dobozos kólát, a szomjamra.
-Kivel feküdtél le?-sóhajtott, mintha újra azzal a problémával szembesülne.
-Mért feltételezed azt, hogy lefeküdtem valakivel?-nyitottam ki a kólám.
-Vannak húgaim.
-És a húgaid ribancok, csakúgy mint a bátyjuk?-erre a kijelentésemre megdermedt.Csak azt lehetett hallani, ahogy kortyolom az italom.
-Tessék?

Harry szemszöge:

Megbeszéltük Louissal, hogy helyet cserélünk, mert Zayn szerint jó hatással vagyok Beccára. Ez pont jól jött, mert már kinéztem magamnak. Jó kis csaj, csak kicsit makacs.
Már a szobájuk ajtaja elől lehetett hallani azt az ordítozást ami hallatszik. Gyorsan berontottam, csakhogy véget vessek ennek.
-Te vagy a ribanc!-ordította Louis, de amint meglátott a szeméből ki lehetett olvasni, hogy magában káromkodik egy jót.
-Miért vitatkoztok? Becca te hol voltál egész nap kerestünk!-szidom le mindkettőjüket, és elérem, hogy rám nézzenek.
-Valahol. Nincs hozzá közöd.-már megint. Már megint bunkó. Ennek a lánynak van egy titka, amit én nem tudok..
-Louis takarodj!-mutattam ki az ajtóra. Fölvette az összecsomagolt bőröndjeit, és kiment.Maga után becsukta az ajtót, és én rögtön Beccára néztem.-Minek neked minden áldott nap veszekedni? Elcseszed az életünket!
-Én cseszem a ti életeteket? Én?? Így gondolod?-nézett mélyen a szemembe, válaszra várva.Félve bólintottam, amit lehet nem kellett volna.-Gondolkodj mielőtt bármit is teszel.
Azzal kiment a szobából, engem otthagyva.

4. fejezet: Kedvenc állatom a róka

Hiii emberkékakiolvassákablogot! :) Köszönjük szépen a több mint 400 oldalmegjelenítést, nagyon jól esik tényleg.:) remélem tetszeni fog a rész.! komizzatok, iratkozzatok fel, nem harapunk.;) 

xoxo Sara. S

Mondtam már, hogy nem bírom az epret? - Becca C.

  Itt ülök a repülőn. Vagyis a fiúk magánrepülőjén. Minden lány el lenne ájulva, hogy: Úristen! A One Direction elvisz Hawaiira! Teljesült az álmom! + még néhány sikítás. Tudom, sokszor elmondtam, de én nem vagyok ilyen. Inkább otthon ülnék, de már nem ellenkeztem. Egyrészt mert Harry elbűvölt. Meglepő, velem még egy fiú sem tudott ilyet kihozni. Fogalmam sincs, mit érzek.
  Már szinte mindenki alszik, csak én nem. A gondolataim nem engedik. Egyszer az egyiket letudom a kérdésre a válasszal, de aztán jön egy másik: Mi van ha... Nem tud csillapodni. Ráadásul egy könyvnek még mindig az első oldalát bámulom, már két órája.
  - Hölgyem hozhatok magának valamit? - jött egy csini pincérnő. Nem tudom, mért mondom azt, hogy a repülőn pincérnő van, de a lényeg hogy csini volt.
  - Nem kö... - kezdtem volna, de félbe szakítottak:
  - Két specialitást kérnénk. - nyitotta ki a szemeit Harry.
  - A szokásosat? - kérdezi a 'pincér', mire Harry bólint. Mikor már kellő távolságnyira elment a lány, csodálkozva ránézek a mellettem ülőre.
  - Te nem aludtál?
  - Féltem, hogy kiugrasz a repülőből. Megbeszéltük, hogy a biztonság kedvéért, most én figyelek rád. De semmi furcsát nem csináltál, csak nem lapoztál, már egy ideje. - nézett furcsán. Nem mondtam semmit, hanem csak lapoztam egyet. Harry felnevetett, amire nekem is mosolyognom kellett.
  Lépteket hallottam, és megjelent a turmixunk. Nagyon jól nézett ki. Ahogy megkaptuk, máris mohón enni kezdtem. Nem ettem reggelire.
  - Jó étvágyat. - figyelt Harry.
  - Hmm neked is. - válaszoltam teli szájjal. Szokásosan furcsállta a dolgom, de inkább ő is enni kezdett. Miután végeztem vele, letettem a mellettem lévő kis asztalkára (magángép) és már majdnem büfögtem egyet, de jólneveltségem miatt, visszatartottam.
  - Gyorsan végeztél.
  - Tudom. Tulajdonképpen mi is volt ez? - érdeklődtem ránézve.
  - Epres csokis specialitás. - epres. Csak ezt ne!
  - Epres? - kérdeztem vissza félve.
  - Igen. Miért baj? - mondta, és ő is végzett az evéssel. Asszem itt problémák lesznek. Allergiás vagyok az eperre, és képes vagyok miatta 3 percenként hányni. 1 órán át. Van róla néhány emlékem. Csak nem egy repülőn.
  - Neked mi a kedvenc állatod? - már éreztem, hogy jön fölfelé. Minden.
  - Ööö asszem a kenguru. Miért neked mi?
  - Az ázsiai kukac helyett a  róka. - öklendeztem egyet, és szaladtam a mosdóhoz. Persze égessem le magam. Tegnap bőgtem, most meg itt állok, és kiadok magamból. Pedig eddig teljesen jó összképet alkottam magamról a szemükben.
  Visszamentem Harryhez, mondván jól vagyok. Útközben biztatóan rám mosolygott, amit viszonoztam. Sajnos nem bírtam, és lehánytam az alvó...Zaynt. Esküszöm, nem direkt volt! És nem direkt őt! Nem kellett volna epret ennem! Nem én csesztem el, hogy a turmixba tettek!
  Rápillantottam Harryre aki csak lesújtva röhögött. Remek. Plusz mi lesz ha majd Zayn felébred és rájön, hogy ráhánytak? Mi lesz? Gondolom majd le fog égetni mindenki előtt. Hjajj, de szerencsétlen vagy Rebecca. Ez is csak te lehetsz.

  Megérkeztünk. Egészen idáig itt álltam a mosdónál, ne hogy megtörténjen újra az előbbi 'baleset'. Zayn még mindig nem ébredt föl, de már picit beleszáradt a 'kedvenc állatom' nyoma a pólójában. Éljen. Sőt, most már büdös is. Harry beleunt az én folytonos rosszullétembe, ezért már horkol. Én vagyok fönn egyedül, mikor meghallom a pilóta üzenetét, miszerint megkezdjük a leszállást.

  WELCOME TO HAWAII ONE DIRECTION! táblák mindenhol. Zayn dühös rám, már szinte elküldene a [...]. Niall keresni akar egy Nando'st, Harry egyfolytában azt kérdezte hogy jobban vagyok-e már, Louis és Liam pedig aludni akartak, miközben a rajongók megsüketítettek engem és Elenát. Jó élmény volt.
  A hotel gyönyörű tágas volt, az erkélyről egyenesen a tengerre láttál. Eszméletlenül szép.
  A lakosztályomra pedig nincs megfelelő szó. Soha nem voltam még nyaralni, mert nem futotta rá. Ráadásul pont Hawaiial kezdeni! Maga az álom. Most így kezdem egyre jobban rábeszélni magam, hogy szerencsés a helyzetem.
  A bőröndömből kihalászok egy tablettát, hogy nehogy újra kitaccsoljak. A vizemből amit kaptam ráiszok, és valamiért úgy érzem, hogy figyelnek. Megfordultam, és Louis állt előttem.
  - Hát te? - csodálkoztam rá.
  - Egy szobába osztottak be minket. - vakarta meg a fejét. - Ha jól tudom Zayn, Niall, Liam együtt vannak, csakúgy mint Harry és Elena. Mi vagyunk a harmadik páros. - remek. Végre leakartam nyugodni, erre kapok, egy nem kicsit aktív szobatársat.
  - Megkérdezhetném miért virít egy répa a bőröndödön?
  - Szeretem. - vont vállat. - Egyébként szinte egész nap meló van nekünk. Sokszor leszel egyedül, megnyugodhatsz.

3.fejezet Megszoksz vagy megszöksz?

Sziasztok! És meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog.
Köszönjük az első feliratkozónkat, és komizónkat! Örölünk neked K.Liza!
Ha tetszenek a részek akkor iratkozz fel és komiz!
Puszi , Pacsi : Dylan~

Megszoksz vagy megszöksz? - Harry Styles

Becca Szemszög : 

Ahogy leértem futni kezdtem legjobb barátnőmhőz Lisához.
Lisával már vagy 2 éves korunktól barátok vagyunk. Mindig kiállt mellettem .
Gyorsan odaértem. Megnyomtam a csengőt és pár másodpercen belül már egymást öleltük.
-Annyira hiányoztál!-mondtam.
-Te is nekem .
Bementünk a házba. Elmeséltem neki a  tegnapi és a mai történetet. Erre csak egy "húúúú"-val válaszolt.
Akkor most mi van köztetek Harryvel?-tette fel a kérdést .
-Semmi az ég világon.
Mindent megbeszéltünk amit csak lehetett.Később DVD-t néztünk.Amikor Samara Morgan Elővette a kést a fiókból ,véletlen csöngetett valaki.Mivel odakint már sötét volt ezért, ketten mentünk Lisával nyitni az ajtót.
(Tudjátok mivel Samara éjszaka támad!).
Mikor kinyitottuk az ajtót nagyon megijedtem mert, Zayn és Harry álltak ott.
-Óóó bajban vagyok!-mondtam magamban.
-De még mennyire .-bólintott Zayn.
-Gyere menjünk.-szólalt meg Harry.
-Nem én nem megyek veletek .Ti hülyék vagytok ,hogy azt hiszitek ,hogy elmegyek veletek Hawaiira.
-De elfogsz!-vigyorodottt el Zayn és felemelt a csípőmnél fogva.
Betett a kocsiba és  ők is beszálltak. Elindultunk.
-Ti idiótak!-motyogtam.
5 percig mehetünk amikor Zayn elkezdte mondani a mondandóját.
-Először is. Hogy gondolhatsz arra, hogy elszöksz?-megérkeztünk.Mindhárman kiszálltunk a kocsiból,aztán folytatta-Attól még hogy anyád nem szeretett és ide küldött nem omol össze a világ. Próbálok segíteni, elvinnélek Hawaiira, de nem engeded.Makacs vagy.-már a házban voltunk,de bennem megállt a világ egy résznél: ...attól még, hogy anyád nem szeretett...
-Neked semmi közöd nincs az anyámhoz!És hozzám se!-ordítottam neki sírva, és felszaladtam a szobámba. Csak simán sírva bedőltem az ágyamba, és a párnámba zokogtam.Még szerencse, hogy fekete volt, mert így alig látszottak rajta a sós könnyeim nyomai.
Egyszer csak meghallom az ajtó nyitódását, és valaki leül mellém.Nem nagyon törődök vele,tovább hullatom a könnyeim.
Az a valaki elkezdi simogatni a hátam nyugtatóan, mire muszáj felnéznem. Amint látja hogy ránéztem, elmosolyodik. Szorosan mellé bújok, ő pedig átölel. Most egy védelmezőre van szükségem.
Már vagy 1 órája így ülhettünk szótlanul. Nem mondtam semmit.Nem mintha akartam is mondani valamit.
-Még meddig fogunk így ülni?-suttogta a fülembe Harry.
-Addig amíg jól esik.-feleltem és szorosabban bújtam hozzá.Nem tudom mi vezényelt. Fogalmam sincs. Csak azt hittem, ő megvéd minden rossztól.És abban a pillanatban így is volt.Nem tudom mit érezhetett ő, de én akkor éreztem először úgy,hogy velem is foglalkoznak.

Reggel arra keltem,hogy szorosan Harryhez bújva fekszek, ő pedig átölel.Még szuszogott,amiről arra következtettem, hogy még alszik.Mosolyogva átfordultam a másik oldalamra,és egy puszit nyomtam a homlokára,ami megért a tegnapi miatt egy köszönömmel. Elmosolyodott.Nem is alszik!Pírba borult az arcom.
-Jó reggelt!-mondta mosolyogva, de a szemét még mindig nem nyitotta ki a szemét.
Nem feleltem.
-Jól aludtál?-felült, és egy ásítás keretében nyújtózkodott.
-Igen.-néztem őt mosolyogva.Egyikőnk képéről sem lehetett letörölni a vigyort.Ez van.
Fölálltam, és rájöttem, még mindig ugyanaz a ruha van rajtam mint tegnap.Gyorsan előkapartam a szekrényemből néhány cuccot.Beszaladtam a fürdőbe,a tükörben pedig alkalmam nyílt arra, hogy megcsodáljam, eléggé szétnyúlt arcom.Fogat mostam, felöltöztem,megfésülködtem és feltettem egy halovány sminket.Sose voltam sminkmániás.Nem is nagyon volt rá lehetőségem.
A fürdőszobából kilépve megpillantottam Harryt, aki felöltözve - sérót belőtte - bújta a telefonját az ágyamon.Gondolom rám várt.
-Lemegyünk reggelizni?-kérdezte rám nézve-A többiek már lent vannak.
Bólintottam. Megfogta a kezem, és én nem ellenkeztem.Még mindig védelmezőnek tartottam.Még mindig fogtuk egymás kezét, mikor a konyhába értünk.A többiek meglepetten néztek ránk, mire Hazz erősebben szorította az ujjaim, nyugtatásképpen.
Elengedtem a kezét, és csináltam magamnak egy kávét.Leültem az asztalhoz Elena mellé.Nem nagyon akartam pont oda ülni, de máshol nem volt hely.Kínos csend volt, mire El megbökött.
-Héé!-néztem rá. Nem mondott semmit, csak felhúzott az emeletre. Mikor beértünk a szobájába, direkt előbb megszólaltam mint ő:
-Nem mondok semmit.-az ajtó felé vettem az irányt, de az utamat állta.
-De...
-Nem.Nem tartozik rád.
-A nővéred vagyok!-csodálkozott, hogy miért nem akarok vele megosztani semmit se.
-Jaaa, hogy a nővérem.Felbukkantál mikor a sajtó elpletykálta, hogy 'gazdagok' lettünk-gesztikuláltam az ujjammal a 'gazdagok' szónál.-Az előtt pedig eltűntél.Te nem vagy a nővérem.-kikerültem a sóbálványt,és kiléptem az ajtón.

Picit rövid lett tudom...Most ennyire telt, konkrétan én fejeztem be Dy írását. Mindkettőnk fáradt, valószínű ez az oka ennek a résznek. Plusz ihlet se volt. De azért remélem elnyeri a tetszéseteket.:) 
xoxo S.

2. fejezet: Hawaii vagy nem Hawaii?

Akármit mondanak, itt maradok. Nem érdekelnek se ők, se a láncfűrész. - Becca Conor.

  Veszekedésünk után rögtön a szobámba vonultam. Miután meguntam a semmit tevést, felfedezőútra indultam. Harry ajtajánál megálltam hallgatózni, hogy tényleg ilyen törékeny lelke van-e. Hát asszem igen. Hallottam a szipogását amit nem bírtam szó nélkül hagyni, ezért kopogás nélkül berontottam. 
  - Ne bőgjél már! Egy férfinak nem erős idegzete kellene, hogy legyen? Hmm? - ordítottam vele, persze csak miután becsuktam az ajtót. Ott ült az ágyán, körülötte zsepik hevertek. A kérdésemre nem válaszolt, ezért folytattam - És sajnálom amit mondtam. Nem én vállaltam, hogy elviselem saját magamat egy házban. - nevettem fel halkan. - Engem nehéz elviselni, tudom. - mondtam, és válaszát meg sem várva, kiléptem az ajtón, ahol 5 embert véltem felfedezni. Hallgatóztak. Mi mást csináltak volna? Magamban káromkodtam egy jót, de csak magabiztosan elmentem mellettük. Nem akartam újra ordítani. Ennyi elég volt mára. Majd holnap. 

  Visszamentem a szobámba, ahol elkezdtem agyalni a tervemen, miszerint holnap nekem eszem ágában sincs Hawaiira menni. 

Zayn szemszöge: 

  Egy újabb nap veszi kezdetét. De nem akármilyen. Elmegyünk nyaralni mind a heten. Már ha Rebeccát sikerül elhurcolni. Én legszívesebben itthon hagytam volna, de apám azt nem nézte volna jó szemmel. Igen, bevallom megígérte, hogy nem híreszteli el a sajtót. Megint. Imád engem szívatni. Nem viccből mondom, múltkor azt kezdte el mindenki szájába beszélni, hogy én házas vagyok, és kiléptem a bandából. Én sem tudom miért teszi, ezt őt jó érzéssel tölti el. Biztos ez a bosszú azért, mert megszülettem. 

  Lementem a konyhába, még a pizsamámban - ami egy boxer -, és hát mit ne mondjak, lent Elena eléggé megbámult. Oké. 

  Gyorsan megittam a reggeli kávém, és már mentem is volna készülődni, ha...Ha meg nem látom Beccát a lépcső korlátjához bilincselve. Az egyik kezén volt a bilincs, másikkal meg a nagyban a telefonját bújta. Jaj, a kockaész. 

  - Becca te meg mit csinálsz? Mért vagy a korláthoz bilincselve? - kérdeztem nagyra nyitott szemekkel. 

  - Sztrájkolok. -vont vállat lazán. Mi?? Mi az hogy sztrájkol?

  - Hol a bilincs kulcsa? 

  - Közöd van? Nincs. - válaszolta flegmán. 

  - Úgy is el fogsz velünk jönni. - kacsintottam, mert a tervem már megvolt. Már csak véghez kellett vinni. Gyorsan felszaladtam a lépcsőn, hogy felöltözzek, plusz rendbe tegyem magam. Amint ez megvolt, indultam is a pincébe...

Becca szemszöge: 


  Én NEM fogok elmenni velük sehova. Azt sem tudom egyáltalán miért olyan fontos az ottlétem... Bevallom, büszke vagyok magamra. Ez a bilincs nagyon jól jött, még szerencse, hogy régebben vettem egyet viccből. Nem gondoltam volna, hogy valaha a hasznomra válhat. De a sors így akarta. A kulcsa pedig itt van a zsebemben. Elenáéknak azt mondtam kidobtam a kukába, de azt nem, hogy melyikbe. Azóta túrnak a kukákban, de (sajnos) nem bírják megtalálni...Szerencsétlenek. Mindegy, Zayn az előbb itt volt, és khm. Hogy is mondjam, eléggé. Elmegy a felsőteste. Elmegy! Nem tetszik! Semmi ilyesmi nincs, ha valaki félreértené! És ha jól tudom van barátnője...De igazából fogalmam sincs a magánéletéről, és nem is akarok róla tudni.
  - REBECCA CONOR! - ordított Zayn. Mi van? Teljesen nevemen csak én szólíthatom magam!
  - Becca vagyok - mormogtam az orrom alatt.
  - Az engem nem érdekel. Vagy megmondod hol a kulcsa a bilincsnek, vagy lefűrészelem a láncfűrésszel a bilincset. Megsúgom, még nem használtam ilyet. - került a szemem elé, egy láncfűrésszel. Oké.
  - Nem mered! - mondtam zavartan.
  - Ó dehogynem! Mond meg hol van a kulcs, és a kezed is megmarad. - úgysem meri. Megrántottam a vállam, és a telefonom kezdtem el nyomkodni.
  - Oké, kezdem. - mondta Zayn, de megcsörrent a telefonja. Hoppá! Rosszkor hívom? - Ööö mindjárt jövök. Rejtett szám. - vakarta meg a fejét, miután megkereste a telefonját. Nagyon  hezitált, fölvegye vagy ne vegye, de mikor odáig eljutott, hogy megnyomja a zöld gombot, letettem. Ugyanígy ment másodszor is. Harmadszorra visszahívott, ami hát...öhm lebuktatott.
  - Te hívogattál? - nézett rám csodálkozva. Félve bólintottam, és inkább elővettem a zsebemből a kulcsot. Vesztettem. Béna vagyok. Nagyon béna. De hát ez nem is én vagyok! - Oké, most menj pakolni. - mutatott a lépcsőre a drága mostohatestvérem. Szó nélkül felmentem, ami tőlem, eléggé furcsa lehetett az ő szemszögéből. De már készen van a második tervem. Ez csak időhúzás volt.
  A szobámba kulcsra zártam az ajtóm. Van egy ablakom, ami nincs olyan magasan. Simán le tudok mászni. Gyorsan összedobtam egy kisebb táskába néhány cuccot, ami kelleni fog. Majd később visszajövök, mert ők úgyis elmennek a koncertjeik miatt. Nekem meg van kulcsom a házhoz. Ennyi. Felvettem egy fekete pulcsit, annak felhúztam a kapucniját, és már mehettem is. Irány: Lisa!

1.fejezet Veszekedés egy kis pihenésel keverve!

Sziasztok!Meghoztam a legelső részt. Remélem elnyeri a tetszeseteket és
Feliratkoztok vagy komiztok.Na nem húzom az időt .
Jó olvasást! 
Xoxo Dy

Nincs szőke herceg fehér lovon , és nincs Happy End , ez a valóság nem Disneyland

 - Becca C.

A nap reggeli ,keltegető sugarai homályosan szűrődtek be az ablakon .A kocsik már szokásos útjaikat
rótták ,eszeveszettül, a másikra nem figyelve mentek a saját dolgukat intézni az emberek
Mindenki el volt foglalva valamivel .Figyelmetlenek ,hiszen nem veszik észre az élet szépségét .
Ahogy reggel felkel a nap , a madarak csicseregnek , a friss levegő amit beszívunk az orrunkon
és az ember egyszerűen csak érzi ,hogy él.
A lelke szabad , gondolatai elkalandoznak , ezer meg ezer helyre , csak élvezi ami e van és megbecsüli.
Lassan kikászálódtam az én kis pihe-puha ágyikómból és eltotyogtam a fürdőmbe.
Belenéztem a kis tükrömbe és egy visszataszító csúnya lány fogadott.
gyorsan megmostam a fogam és feltettem egy alap sminket (alapozó , szemceruza , szempillaspirál).
-Így már jó!-gondoltam magamban.
Kimentem a fürdőből egyenest a földszintre.Beszélgetést hallottam a nappaliból ,így tudtam hova NEM megyek. Ezért a konyhába mentem.Ott is volt valaki .Harry :(.
-Jó reggelt cica!-"köszönt".
-Ne cicáz ha lehet.Kösz.-mentem a hűtőhöz .
-Akkor ,hogy hívjalak?-ölelte át hátulról a derekam.
Vajuk be jó érzés volt érezni a közelségét, de nekem nem jön be annyira.
Gyorsan észbe kaptam és ellöktem magamtól.
-Sehogy! Tudod te is az a fajta srác vagy  aki azt meséli be ,hogy "Annyira szeretlek .Veled akarom
leélni az életem!" de utána megdugsz és elhagysz. Én nem kérek belőled. Szóval
Lekophatsz!-osztottam ki, amit ő kikerekedett szemekkel jutalmazott.
-Harry gyere már ,csak rád várunk.-jött be Liam.
Bólintott egyet majd kiment a hülye haverjával  Hála az égnek eltűntek.
Nem sajnáltam meg. Na jó talán egy cseppet. Azért jól kiosztottam nem, de?
Kivettem a hűtőből egy gofrit és megkentem nuttelával.
Valami isteni lett......... :$
Ahogy elkezdtem enni  Zayn rontott be.
-Te mit mondtál Harrynek?Hmm....?
-Csak az igazat.-vontam meg a vállam és  tovább ettem.
-Hát most odabent bőg.-mutatott a nappali felé.
-Legyen már férfi!-tettem be a mosogatóba a tányérom
-Hahaha nagyon vicces vagy Becca.-nézett rám összeszükitett szemekkel.

/Elena Szemszöge/

Már megint a veszekedés.Korán reggel ez megy.Néha már azt gondolom ,hogy be kéne
őket zárni valahova.
Kimásztam az ágyból és lesiettem a konyhában ahol megtaláltam ezt a két hülyét.
-Kussoljatok már be .Valaki még szeretne aludni.Nem vagytok senkire figyelemmel.Egyébként min veszekedtek ?-kérdeztem morcosan.
Senki nem válaszolt. Kínos csönd telepedett a konyhára.
-A nagy semmiért vitatkoztok .-sóhajtottam.
Kimentem a nappaliba ahol ott volt négy fiú.
-Császtok!-intettem egyet majd leültem Louis mellé.
Jól ismertem a fiúkat mivel sok koncertjükön voltam és őszintén én jó viszonyban vagyok Zaynel elentéttben
Beccával.
-El most mit csinál odakint Zayn és Becca ?-kérdezte Niall.
-Veszekednek.-válaszoltam
-És miért?-fordult felém Louis.
-Ki tudja .Ő dolguk.-vontam meg a vállam.
Pár percig múlva már azt éreztem ,hogy álomba merülők.És kész el is aludtam.
Nagyon fáradt voltam mert, tegnap egy híres szórakozó helyen voltam és hát mit is mondjak ,jól leittam magam.

/Pár óra múlva/

A szobámban keltem.Én azt hittem ,hogy a nappaliban....a kanapén........aludtam Louis vállán.
Opps......Kicsit kínos.
Na ,de mindegy. Újra kimásztam az ágyból és kimentem a szobából.
A folyóson pont Louisal találkoztam össze.
-Szia !-köszöntem amire egy fél oldalas mosolyt mutatott.
-Öhm.......El azt szeretném kérdezni ,hogy eljönnél e velem este moziba?-kérdezte.
-Igen, miért ne.-mosolyogtam rá és tovább mentem.
Mivel a hasam már korgót lementem a konyhába ahol megtaláltam Liamet, Zaynt és Niallt.
-Szia !-köszöntek kórusban .
-Sziasztok!Hé Niall én is szeretnék azért, enni.!-nevettem el magam.
-Tessék !-nyújtott át két szelet piritost .
-Köszi.!-fogattam el majd leültem a bárszékre és falni kezdtem.
A konyhában néma csönd lett ,csak az én és Niall rágássát lehetett hallani.
-És hány pohár vodkát ittál meg tegnap?-kérdezte perverz vigyoral Zayn.
-Csak is Jack Daniel's-et ittam és amúgy 6-7 pohár lehetett.-ettem tovább.
-Az kemény.-vágta rá teli szájjal Nialler.
Erre a kijelentésre elmosolyodtam.
-Amúgy hétvégén Hawaiira megyünk és ti is jöttök velünk!-szólalt meg Zayn.
-És elmondtad már Beccának?
-Igen.
És ,hogy reagált rá?-kérdeztem vigyorogva.
-Idézem , "Nem ti mondjátok meg ,hogy mit csináljak.Kizárt ,hogy veled és a négy idióta haveroddal mennyek el utazgatni."-utánozta Beccát.
Becca mindig is önfejű volt úgyhogy nem lepődtem meg ,hogy így reagált.


Tudom egy kicsit rövidke lett ,de azért tanulnom is kell.
Másodszor szerintem Sári vagyis ahogy én hívom Süsü 
Jövőhéten hozza majd a második részt. 
Puszi ,Pacsi : Dylan <3

Prológus

  Hiii emberkék :') szeretettel köszöntünk titeket ezen az új csodás blogon. Nem tudom kinek esett le a címből, de ez egy fanfic. :D A részeket valószínűleg felváltva fogjuk hozni, mivel ez a blog kettőnké.  Dylané és az enyém. Asszem mindent elmondtam. Jó olvasást! xx

Azt várom, hogy egyszer olyan gyermekem legyen, aki büszkén tekint a szüleire.
Nem úgy, mit az anyukája. - Becca Conor

  Nem hiszem el! Már megint az van amit ő akar. Elegem van. A drága sztárocska, aki elvette tőlem az anyámat. Amióta anya elvált a drogdíler apámtól minden megváltozott. Rájött, hogy nincs elég pénze arra, hogy eltartsa saját magát - ő mondta ezekkel a szavakkal! - ezért szerzett magának egy gazdag pasit. Akinek a gyereke egy 'álompasi'. A directionerek szemében. De hogy az én szememben micsoda? Egy gazdag, bunkó - aki mellesleg el van szállva magától. És hogy én mi vagyok az újdonsült családom szemében? Egy csicska. Nem hazudok, egy csicska. Mondanám, hogy az édes anyu lánya, aki az új bátyjával jó kapcsolatot ápol, de az mind hazugság lenne. Aztán még ott van a nővérem. Aki tegnap csak úgy beállít, hogy nincs hol laknia. Persze már 6 éve nem láttuk egymást, de amint a sajtó elpletykálta anyámék összejövetelét, megjelent.
  - Becca, gyere le! - ordította a szeretett mostohaapám. Remélem senki sem érti félre.
  - Megyek, csak ordíts! - kiáltottam vissza. Mikor leértem a lépcsőn haragos tekintettel nézett rám.
  - Hogy beszélsz te velem?
  - Ahogy nekem jól esik. Ma van a 18. szülinapom, és nem kaptam semmit! - mondtam kiakadva. Volt rá okom.
  Sikeresen lekevert egyet az arcomra. Megvan az ajándékom tizennyolcadik születésnapomra. Más kocsit, ékszereket kap. Én egy pofont.

  - Szereztünk neked egy lakást - jött ki a konyhából boldogan anyám - az lesz az ajándékod. - Hát a látszat néha csal. Azt akarják, hogy hagyjam békén őket.
  - Khm... Nem csak az övé.
  - Igaz mind a hármótoké. Zayn megtudja keresni a pénzt, Becca takarít, Elena pedig bejár az egyetemre. - Na ez már sok. Mi az, hogy én takarítok?? Mért találják ki nekem a feladatokat? Nem vagyok a szolgájuk!!!
  - Én nem fogok takarítani - jelentettem ki határozottan.
  - Hagyjátok már szegény Beccát, hogy azt csináljon amit akar. - jajj, a megmentőm. Elájultam.
  - Nincs a dolgaimhoz közöd! - rivalltam rá Zaynre. Nem bírom, egyszerűen ez sok.
  - Én csak segíteni akartam. De te tudod.

*egy hónappal később*

  Itt állok a házunk előtt. Eléggé lelombozó, mit ne mondjak. Lehet, hogy tágas, de szerintem ronda. A sztároknak nincs ízlésük. Sőt a szobám irritáló vörös. Hogy ezt ki találta ki nem tudom, de hogy én itt nem fogok tudni elaludni az egyszer biztos.
  - Becca, gyere beszeretnék neked valakiket mutatni. - szólt be az ajtón át Zayn. Gyorsan kivettem a laptopom, és miután bedugtam tölteni elindultam lefelé. 4 fiút pillantottam meg bőröndökkel. Csak ezt ne! Értem miért ilyen nagy a lakás! Nem akarok együtt lakni a szent ONE DIRECTION-nel. Persze, hogy majd olyan üzeneteket kapjak mindenhonnan a 'békés' rajongóktól: Mindjárt megöllek! Utállak! ... és társaik. Ismerem az ilyet, nem vagyok hülye.
  - Sziasztok! Tudnátok nekem venni egy olyan házat ahol békén hagynak? Kösz. - mondtam bunkón és felszaladtam a szobámba.


Ez csak egy kis ízelítő volt... a részek hosszabbak lesznek majd ! :)