24.fejezet : Komolyan a kórházban élek már.

Sziasztok! Meg van a 24.fejezet is.Arra szeretnélek kérni titeket ,hogy legyetek egy kicsit aktívabbak a kommentekel kapcsolatba.Ne csak annyit írjatok ,hogy " nagyon tetszik , kövit :)"
hanem írjátok le a véleményeiteket és akkor úgy folytatjuk a blogot.

Hányszor kell még itt aludnom a kórházban ?  -  Becca C.

Na jó!Most már tényleg kell bérelni nekem egy szobát a kórházban."Apuval" már vagy 2 órája ülünk a kórterem előtt és várakozunk.Helyesbítve én Twitterezek ő meg beszél hozzám és arra bólogattok.
Felpillantottam telefonomból és megláttam a betapaszolt orrú Harryt.
Felálltam ,nem figyelve apám monológjára és megöleltem az és pasimat.Még mindig furán hangzik.
  -  Sajnálom ,hogy miattam tőrt el az orrod!  -  öleltem szorosabban.
  -  Ez csak természetes .  -  mondta majd derekamra tette kezeit.
Halk köhintést hallottam a hátam mögül ,amire hátra néztem. Az apám volt.
  -  Becca indulás.  -  fogta meg erősen a csúklomat.
  -  Nem.  -  mondta határozottan.
  -  Rebecca Elizabeth Conor most azonnal indulj el ,vagy ha nem a hajadnál fogva rángatlak
ki a kórházból mindenki szeme láttára.  -  Pffj ki ő ,hogy a teljes nevemen szólítson. Senki
  -  Fogadjunk ,hogy nem mered!  -  mondtam gúnnyal a hangomban.
Mielőtt még oda ért volna hozzám , Harry elém lépett, így megakadályozta ,hogy az "apám" hozzá nyúljon
hossz fekete hajamhoz.
  -  Uram ,kérem ,hagyja ,hogy Becca haza jöjjön hozzánk.  -  látszott Harryn ,hogy nyugodt ,de belül fortyog a  dühtől .
  -  Harry fiam , ez nem a te dolgod . Inkább menny vissza a bohóc képzőbe.
  -  Mr.Malik én nem bohóc képzőből jöttem ,ha nem Wolverhamptonból.
De az ön ruháin meglátszik ,hogy onnan jött........

Pár órával később...


Harryvel már otthon vagyok.Azért még apával a kórházban "összehaverkodtak".
De Harry még épségben van.
  -  Mit nézzünk?  -  huppantunk le a kanapéra.
  -  Nem tudom .Válasz te!  -  hajtottam a fejemet a vállára.
  -  Akkor nézzük meg a nem tudom mit.  -  nevetett fel ,amire nekem is fel kellett
  -  Álmos vagyok!  -  ásítottam bele a nevetésembe .
  -  Én meg nem.  -  nézett rám gyönyörű zöld szemeivel..Elvarázsolt.
Hangokat hallottam az emelet felől.Úristenem lehet ,hogy egy betörő.
  -  Harry ugye azt mondtad ,hogy nincs itthon senki?  -  néztem fel rá.
  - Igen , nincs itthon senki csak is mi.  -  helyeselt.
  -  De akkor mik ezek a hangok fentről?  -  és megint hallom.
  -  Várj most én is hallottam. -  nézett a lépcsőre.
Egyszerre álltunk fel és a lépcső felé indult.Én persze követtem.
Lassan ,de tényleg lassan indultunk fel az emeletre.Ahgy felértünk a mi szobánk felé mentünk ,mert onnan jött a hang.Bekukucskáltunk és egy 20-as éveiben járó férfit láttunk.
Nagyon hasonlított egy régi barátomhoz. Rövid felzselézett haja összekuszálva és nagy kék szemei csak csillogtak.De hát ez ő........................