19.fejezet : Depresszió

Hello gyerekek! Itt vagyunk hát a 19 fejezetnél .
Nem tudom ,hogy hány fejezetes lesz a blog ,de azért
majd szeretném ,hogy meglegyen az 50 fejezet .
Na ,de az a jövő és mi most a jelenben vagyunk.
Ha tetszik a rész nyugodtan lehet pipálni, komizni vagy feliratkozni.
BY : SG~

Ui.:  Ez a rész sok trágár szavat tartalmaz.

Depresszióba estem.De tényleg tök jó ,hogy itt hagysz.  -  Becca C.

  -  Harold Edward Styles! Most azonnal gyere ide .  -  kiabáltam a földszinten lazsáló Harrynek.
  -  Jól van Rebecca Elizabeth Conor.  -  úgy utálom amikor valaki a teljes nevemen szólít .
Szép lassan felért és bejött a közös szobába.
  -  Mi van már?  -  kérdezte .Hallottam a hangján ,hogy sértődőt mert, nem csináltam azt amit mondott
(ezt a telefon elvételre értettem ) .
  -  Itt van a kibaszott telefonod.  -  vágtam hozzá telefonját.
  -  Látom nincs minden rendben.  -  ült le mellém.
  -  Nem Harry. Semmi sincs rendben . Zayn elment , Perrie a kórházban fekszik élet-halál közt ,
Elena és Louis egy párt alkotnak és......és te meg ..........Ááááá hagyjuk   -  sóhajtottam fel ,majd
átkaroltam lábaimat és ráhelyeztem fejemet.
Hogy én milyen szerencsétlen vagyok.Mindenkit elvesztek ,de nem is csináltam semmi rosszat.
Na jó egyszer oviban bemutattam az óvónőnek az meg kirúgatott.Hát igen oviban is ilyen voltam már.
Nem tehetek róla.Ja igen és egyszer hatodikban beleszívtam egy kicsit a drogba ,de azon kívül semmit.
Tényleg.
  -  Becca figyelsz te rám?  -  hallottam meg Harry éles hangját.
  -  Nem Harry . Nem figyelek.  -  mondtam gúnyosan.
  -  Louis azt mondta ,hogy el kell mennünk egy interjúra.Jössz?
  -  Megyek.  -  mondtam majd felálltam ágyamról.
Kiküldtem Harryt a szobából és öltözni kezdtem.
Megszokásommá vált ,hogy ha tükröt láttok pózolók.
És hát most is azt csináltam a ruhásszekrény tükrében. :)
Ahogy befejeztem bohóckodásom kimentem a már földön ülő
Harryhez.
  -  Csinos vagy.  -  kacsintott rám Harry.
  -  Harry 2 év van köztünk.  -  kezdtem megint elővenni a bunkó
stílusom.
Inkább nem szólt semmit csak felállt és lement. Követem .
  -  Na végre .  -  hallottam Louist.
  -  Louis inkább ne Na Végréz hanem inkább vonszold ki azt a nagy seggedet.  -  mosolyogtam rá.
  -  Jaj valaki nagyon dühös.  -  nézet rám gúnyosan.
Na betelt a pohár.Kezeimet ökölbe szorítottam és és elkezdtem menni felé. Még jó ,hogy Harry és Liam
lefogott.
  -  Kussolj be te buzi Tomlinson. Olyan paraszt vagy ,hogy akkorát még a világ nem látott.
Mindenki tudja ,hogy te egy önfejű kis luzer vagy.  -  kiabáltam rá.
Hát igen tudok ilyen is lenni. Ha nagyon dühös vagyok......
  -  Te mondod? Pont te ? Te kis kurva.  -  kezdte felemelni ő is a hangját.
  -  Becca , Louis . Kussoljatok már be.Indulnunk kéne.  -  kiabálta az eddig halk Elena.
Egy-egy szúrós pillantást vetettünk egymás felé Louissal.Ennyit a szoros családi kötelékről.
Harry fogva a karomat vitt ki a kocsihoz. Hát ez hülye.
Beültetett a kocsiba AZ Ő ÖLÉBE (?). Még jó ,hogy Louis az anyós ülésben ült legalább nem láttam
az idióta fejét.....

18. fejezet: Az a bizonyos bennfentes

hi guys! fuu nagyon boldog vagyok.:) a múltkor sikerült mindkettőnknek megírni egy részt. remélem örültök:)
egy komit... kérlek szépen titeket csak egy komit....
Xx

Nem vagyok tökéletes , nem is voltam , és soha nem is leszek  -  Becca C.

Leültem Harry mellé és megnéztem , hogy mit olvasgat .
  -  Mit olvasol?  -  szökött fel egyik szemöldököm.
  -  Semmit........  -  motyogta majd szél sebesen eltette telefonját.
  -  Harry!  -  mondtam egy kicsit felemelve hangomat.
  - Semmit, értsd meg!
  - Mond már meg baszki, nincs ennyi időm, hogy még veled is veszekedjek!
  - Azt olvastam, hogy hány jegy kelt el a következő koncertünkre. - valami baj volt ezzel a mondattal. Még pedig, hogy nem volt igaz.
  Engem mindenki, mindig át akar verni. De szerencsére, nekem van az az ösztönöm, ami ezt észreveszi, és szól az agyamnak, hogy ez a hülye ember azt hiszi hülye vagyok. Bocs, de hallgatok az agyamra...Legtöbbször. Mert, hát igen, mikor ellöktem magamtól mindenkit, akkor nem hallgattam, az én káposztalémre. Bocs.
  - Engem nem tudsz átverni! Add ide a telefonod. - már majdnem belenyúltam a zsebébe, de erősen megfogta a csuklóm. Adta, neki egy pofont a szabad kezemmel, mire ős is odakapta a karját, ezzel elengedve a csuklóm. Amilyen gyorsan csak tudtam, kihúztam a zsebéből a telefonját, és szaladtam fel az emeltre. A közös szobánkba beérve, egy gyors csuklómozgással bezártam az ajtót. Még jó, hogy Harry az ajtóban hagyta a kulcsot. Már megnyugodva leültem az ágyra, és az okos telefont elővéve...Mondanám azt, hogy nyitottam fel, de sajnos kódos volt. Teljesen ideges lettem, ezért az első kódot ami eszembe jutott bepötyögtem, ami nem volt más, mint az : 123456789. És, lehet, hogy lehetetlen, de sikerült! Wááá. Sikerült, iáiáóó. Ennyire béna embert aki ezt találja ki, mint kód, eddig a percig nem ismertem.
  - Becca, légy szíves hagyd békén a telefonom!  Mindenkinek jobb lenne. - hallottam meg Hazz hangját. Jó, lehet, hogy jobb lenne, de én kíváncsi vagyok... Szóval hamar megfogok öregedni. Vannak hibáim.
  A feloldással megvoltam, már csak a megkeresés volt hátra. Bár, ja, Harry megkönnyítette a munkám. Nem lépett ki. Sáláláláláá.


Harry Styles, és Becca Conor már az ágyban is elvégezték a teendőket

Valószínűleg arról már mindenki hallott, hogy Zayn Malikkal mi történt. De arról, hogy azon az estén Harryvel? Most bárki megtudhatja. 
Mint tudjuk, Becca Conor és Harry Styles egy ideje már egy párt alkotnak. Hát ez az úgynevezett járás, máshová fajult el. Egy hét után, már az ágyban iy egymásnak adták magukat. Egy köntösben fényképezték le őket, reggel. 
Egy bennfentes is megerősítette, hogy ez így történt. Azt is mondta, hogy babát szeretnének, bár még az eljegyzésről nem volt szó. 
Mi csak bíztatni fogjuk Harryt, hiszen ha a One Directionnek vége, valakivel el kell foglalnia magát. 


  - Harry Styles! Ki a lószarom az a bizonyos bennfentes? - ordítottam torkom szakadtából. Harry csak sóhajtott, és ezután lábdobogást hallottam. Ezek szerint elment.

  Ki ez aki ezt tette velem? Miért akarja elrontani az életem? Mit ártottam neki? Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Mit keresek a One Direction 4/5-énél? Miért érzem úgy, hogy nekem nincs itt helyem? Miért érzem azt, hogy el kéne szöknöm? Miért?
  A kérdések csak úgy záporoztak a káposztalébe. Hjajj.
  Egy újabb hét, egy újabb depresszió.




bosci, hogy ilyen rövid lett, kevés időm volt rá...:s
x

17. Fejezet :Jó éjt puszi

Sziasztok! Hát szerintem Sári elmondta mi a helyzet a sulival ,úgy ,hogy inkább
nem magyarázkodom.Tudjátok mi is felsősök vagyunk és most elég nehéz.
Most inkább hagyjuk a sulit és foglalkozunk az *dobpergést kérek* ÚJ RÉSSZEL!!
Jó Olvasást! <3

Xx Becca.~

"Az élet rövid. . . nem maradhatok 

 a múlt fogságába, mert

 még a végén a jövőmet 

vesztem el. . ."  -  Becca C.

Megint a kórház.Lassan már ,úgy érzem itt fogom leélni az életem. Csak Niall , Harry és én jöttünk mert, a
két álomszuszékot nem lehetett felkelteni.Már vagy 2 órája itt vagyunk ,de semmi.
Az orvosok nem mondtak semmit Perrie állapotáról.
22:23 van és hát nagyon álmos vagyok.
Felálltam a székből és kerestem egy automatát. Kell innom egy kis koffeint vagy ha nem ,akkor
az egyszer biztos ,hogy bealszom.
A folyosó végén találtam is egyet. Gyorsan kikerestem a megfelelő pénzt és bedobtam .
Pár perc múlva már a kávémmal sétáltam vissza a két alvó sráchoz.
Leültem közéjük és inni kezdtem jó meleg italom.
  -  Kaphatok egy kicsit ?  -  hallottam meg Harry rekedtes hangját
Odaadtam neki a poharat amibe bele ivott. Egy-kettő korty után vissza is adta.
  -  Harry mi lesz ha........ - csuklott el a hangom.
  -  Nyugi Becca nem fog arra sor kerülni.  -  mondta tök higgadtan.
És ekkor kilépet az orvos Perrie műtőszobájából. Megrázogattam Niall vállát amire fel is kelt.
  -  Jó estét. Önnők Perrie Edwards hozzá tartozói ?  -  vizslalt meg minket az orvos.
  -  Igen mi vagyunk.Hogy van?  -  kérdeztem.
  -  A helyzete válságos. De addig bent kell tartani.  -  mosolyodott el biztatóan .
  -  Köszönjük.Viszlát.
Megfogtam az oldal táskámat és feltettem a vállamra.Elindultunk kifelé.
Ahogy kiértünk a kórházból rögtön vissza akartam menni. Ott várt minket egy csomó fotós.
Na hát már csak ez hiányzott.Megfogtam Harry kezét és erősen megmarkoltam .
Gyorsan átfurakodtunk a tömegen és beültünk a kocsiba.
Harry vezetett , Niall mellette ült és beszélgettek ,én meg hátul ücsörögtem.
Kivettem a telefonomat és felmentem Twittere.És találjátok ki hány üzenetet kaptam.
Volt vagy 100. Megnyitottam az egyiket.

"Szia Becca! Csak azt szeretném neked mondani ,hogy maradj távol
Harrytől.Vagy ha nem annak nem lesz jó vége.Most döntsd el , 
hogy mi lesz .De addig is ne ,hogy hozzá merj egy ujjal is érni 
Harryhez mert, megbánod."

Egy könnycsepp gurult le a szememből  . Én ezt megmondtam az elején, hogy ez fog történni.
Egyenesen megmondtam.Csak arra eszméltem fel ,hogy Harry azt mondja ,hogy " Itt vagyunk" és ,hogy
Niall becsapja az ajtót.Harry hátra nézet és valószínűleg  meglátta ,hogy sírok mivel hátramászott hozzám.
  -  Mi a baj?  -  törölte le hüvelykujjával azt a fránya könnycseppet.
Odaadtam neki a telefont és ő is olvasgatott. végül üvegtekintettel nézte a telefont.
Tehát ő is elcsodálkozott.Nagyon rosszul eset ez.
Komolyan ,hogy lehetnek ilyen rajongok.
  -  Sajnálom Becca.  -  adott egy puszit az arcomra.
Mikor már megnyugodtam (eltelt vagy fél óra)kimásztunk a kocsiból és bementünk a többiekhez.
Meglepetésemre ott volt a nővérem, Elena.
  -  Te......Hogy......Itt.....?  -  néztem furán nővérere.
  -  Hallottam mi történt Perrievel ,ezért visszajöttem.  -  mosolygott ,de nem volt igazi mosoly.
  -  És a fősuli?
  -  Azt most hagyjuk.Mit mondtak?  -  kérdezte.
  -  Az állapota válságos.Bent fogják tartani egy jó pár ideig.  -  motyogtam.
  -  Becca szerintem mennyetek aludni mert, elmúlt éjfél.  -szólalt meg Liam.
Ahogy mondta már indultam el ,de eszembe jutott valami.
Gyorsan oda szaladtam először Liamhez aztán Louishoz és Niallhöz.Mindegyiknek adtam egy-egy "jóét puszit"
és már mentem is fel.
Gyorsan letusoltam és felvettem a pizsim. Befeküdtem a Harryvel közös ágyamba .
Ajtó csapódást hallottam és mögöttem az ágy besüpett.
Tudtam ez Harry.Át karolta a derekamat és ,így aludtunk el.

Reggel elég későn keltem. Észre vettem ,hogy Harry úgy öleli a derekamat mintha az élete múlna rajta.

Lehámoztam magamról karjait.
Egy kis ideig néztem ,ahogy alszik aztán már észre sem vettem ,hogy ébren van.
  -  Jó reggelt.  -  mondta reggeli rekedt hangján.
  -  Neked is.  -  ásítottam .
Adtam egy rövid puszit a szájára és kimásztam az ágyból.Kivettem a ruhás szekrényből egy fekete cicanacit , egy fekete Harrytől csórt pólót. és fehérneműt.Bementem a fürdőbe és ott felvettem a ruhákat.
Kimentem hozzá és immár a telefonját csesztette.
  -  Na ,hogy áll?  -  néztem rá.
  -  Ez olyan Harry Stylesos .  -  nevetett.
Erre én is elnevettem magam.




Egy kis ráadás a mai napra.

Xx Becca.~

16. fejezet: Mi történt itt?

Kedves olvasók! Sajnáljuk, de a blognak lehet lesznek kisebb nagyobb szünetei, mert az iskola, annyira nem megy... sikeresen mindkettőnknek gyűlnek az egyeseink... szóval most a tanulásra próbálunk jó sok időt szánni, és ha a blogot elhanyagolnánk, akkor sajnáljuk, de előre szóltunk. ez így nem működik, pedig jó lenne. a hétvégéink zsúfoltak. most egy sokkal durvább évünk van mint a tavalyi, és nagyon nehéz megszoknunk. de garantáljuk, hogy a blogot nem hagyjuk abba!:) csak ennek a kis szünet(ek)nek muszáj közbejönnie. tényleg nagyon sajnáljuk. 

sajnos az előző részhez nem kaptunk komit, de mivel bevezettük a pipát, abból kaptunk hármat. köszönjük!:) arra szeretnénk titeket kérni, ha olvassátok a blogot, komizzatok! nagyon jól esne, már az is, ha csak annyit írnátok kövit, de ha a véleményeteket is beleírnátok, az lenne a legjobb. 

xx S 

Régebben nem tudtam mi az a boldogság. Most se tudom, csak egy kicsit. Hisz boldog voltam, csak az a személy, aki segített ebben, mindent elrontott. - Becca C

  Nem hinném, hogy voltam valaha ilyen állapotban, mint most. Mondanám azt, hogy mikor a drogdíler elment, de az teljesen más téma. Akkor egyedül éreztem magam alapból, az csak rátett egy lapáttal. Most meg... Végre valaki meghallgatott, valaki szeretett, de az is elment. Túl kéne rajta lépnem. Nem megy. Az lehetetlen.

  Sok évem van még. Ki kell használnom az életet. Nem ragadhatok itt le. Nem lehet. Az túl könnyű lenne. Én nekem egy olyan csajnak kéne lennem, aki bírja. Aki annyi mindent átélt már, hogy nem. Nem állhat meg itt. Akkor túl gyáva lenne. Azt meg nem szeretné, ha lenéznék. Különben is, vannak olyanok, akik sokkal régebb óta ismerték. Nekik lehet nehezebb nem neki.

  - Becca... - hallottam meg Perrie éppen működő hangját. Nagyon halk volt, épp, hogy hallani lehetett.

  - Perrie? - kérdeztem vissza mosolyogva. Az a mosoly, az csak az álarc volt. Mint mindig.

  - Azt hiszem a hangomnak annyi. És holnap kezdődne a turnénk.  -  suttogta.

  - Csinálok neked egy mentás teát.  -  javasoltam.

  - Köszi.  -  ült le az egyik székre.

Feltettem a teát főzni és pont akkor toppantak be a fiúk.

  -  Megjöttünk.  -  hallottam Harry hangját.

  -  Hallottuk.  -  szólaltam meg.

Ahogy kész lett a tea levettem a tűzhelyről és kiöntöttem egy bögrébe amire 'Perrie' volt ráírva.

Emlékszem ,hogy Perrienek csináltatta Zayn az második évfordulójukra.

  -  Tessék.  -  adtam át neki a bögrét amiben a meleg ital volt.

Válaszul egy mosolyt kaptam. Kimentem a nappaliban ahol a 4 fiú volt.

Majdnem elaludtak.Leültem Harry mellé aki nyomba elmosolyodott .Tehát nem alszik.

Átkarolta a vállam és vállára döntöttem fejemet. Bekapcsoltam a TV-t és egy ilyen híradó féleség ment.

- Négy napja a híres One Direction egyik énekese Zayn Malik öngyilkosságot követett el.

Családja és barátai szeme láttára.Őszinte részvétem családjának ,ismerőseinek !  - mondta a műsorvezetőnő.

Könnyek szöktek a szemembe ,ahogy meghallottam Zayn nevét. Elfordultam és egyenesen Harry vállába 

temettem a fejemet.Nem tudom meddig lehettünk ,így csak mert, azt vettem észre ,hogy Harry a hátamat simogatja.Ilyenkor elérzékenyülők és még jobban vonzódóm hozzá. Nem értem, hogy tudja ezt belőlem kihozni. Ilyet soha nem érzek, csak ha vele vagyok. Lehet, hogy kegyetlen, de ez van. Neki is van szíve, akárcsak mindenkinek. 

  - Harry.... - suttogtam. 

  - Igen? - mosolygott rám kedvesen. 

  - Mi lesz? - ez a kérdés mindenre vonatkozott. Nagyon sok mindenre. 

  Egy sóhaj erre nem válasz. Nagyon nem. 

 - Hmm? Mit csináljunk? Várjuk, amíg Zayn feltámad, és zombi lesz? Nem állhatunk itt tétlenül, és várhatunk. Mire várunk? Tapsra? - erre a mondatomra egy tenyér összecsattintást kaptam, taps gyanánt. Ha-Ha. - Nem vicces. Komolyan gondoltam amit mondtam. 

  - Én meg komolyan vettem. Figyelj Becca, ezzel neked nem kell foglalkoznod, a cég akarja a temetést lerendezni. Majd ők megcsinálják, sőt, állják az egészet. Nem kell semmit se csinálni, csak a meghívottak listáját rendezni, de azt Liam magára vállalta. - mondta lazán, én meg csak kitágult szemekkel bámultam rá. Akár ordítottam volna, de a többiek aludtak. 

  - Ez csak vicc volt... Ugye vicc volt?! - néztem rá kétségbeesetten. 

  - Nem, ez így van. Nem viccelek. Mi ezzel a probléma? 

  - Semmi... - ráhagytam a dolgot. Nem akartam veszekedni, így is törékeny vagyok jelen pillanatban. Elég nekem egy csalódás, most össze kell tartanom azokkal, akik engem is támogatnak. 

  Fölöttünk egy nagy csapódást hallottunk. Nem volt nehéz kitalálni ki volt az, hisz egyedül csak Perrie van az emeleten. Gyorsan felszaladtunk, és megtekinthettük Perrie fekvőtestét, ami mellet a meleg tea ki volt öntve, a bögre meg eltörve. Mi történt itt? 

  - Jézusom. - mondtam magam elé meredve, a látványra. A függöny letépve, az ágynemű a földön. Perrie és Zayn közös képe, csakúgy mint a bögre, összetörve a földön. A szőnyeg eltűnt (?), az ablak nyitva, épp eléggé ahhoz, hogy a szél tudja ide-oda csapdosni, aminek az eredménye az, hogy a falon is nyomot hagy. 

  - Basszus. - motyogta Hazz. Nem hiszem el! Megint kárt tett magában! Perrie, miért vagy ilyen?! 

  - Hagyjatok... Ha Zayn meghalt én is megfogok... - nyöszörögte a földön lévő Perrie. Meglepődtünk, hogy nem alszik, de azon még jobban, hogy beledöfi az bögre egyik hegyes darabját a mellkasába.  

15. fejezet :"Ha elmész azt nem élném túl"

Hii guys! Hogy vagytok? :) Megérkezett a következő rész, melyben a történet sorsa is kiderül: szomorú lesz vagy nem. belegondoltam abba is, hogy lehet egy misztikus történetre átváltok...Zaynből zombi lesz, stb... Mindenkit megnyugtatok, ne féljen, mert ez a közeljövőben biztos nem fog bekövetkezni! :D (még...) de hagyjuk az értelmetlen bevezetőt, jöjjön a rész. jó olvasást! :) 
xx S + SG

Boldogság? Nem ismerem.  -  Becca C.

  Hosszú nap volt a tegnapi. Mindannyiunkat megviselt. A történtek után is biztos, hogy összetartunk, nem hagyjuk el egymást, jóban, rosszban egyaránt. Mindenki csöndes így reggel az asztalnál. Senkinek se megy le egy falat se a torkán, pedig Liam rántottája nagyon finomnak néz ki. Nem bírjuk felfogni a történteket. Egyikünk sem aludt az éjjel, max. 10 percet. Megijedtünk. Mi lesz ezután? Ez biztos, hogy mindenkiben megmarad. Mindenki alatt az egész világot kell érteni. Itt hagyott minket. Elment. Anélkül, hogy szólt volna. Csak úgy simán. Egy bumm. Egy sikítás. Egy élet.
  Vége.
  Soha nem láthatom már igaziból. Nem fog átölelni, mint félbátyó, a félhúgicáját, akit szeretett. Legalábbis ezt mondta. Soha nem hallhatom már élőben a hangját. Soha.
  Utálom ezt a szót.
  - Egyetek. - törte meg halkan a síri csendet Liam. Nem mondtunk semmit. Úgyse ettünk volna, ha mondjuk, ha nem.
  - Ma hazamegyek. A temetésre visszajövök. - szólalt meg Elena, akit tegnap nem nagyon hallottam. Sőt, már egy ideje nem nagyon hallottam.
  - Hová mész? - csillant fel Louis szeme - mehetek veled? - kérdezte komoran, de én átláttam rajta. Közelebb akar hozzá kerülni. Régebben hallottam a témát, de mint lehet látni, Louis nem adja fel.
  Elena megrántotta a vállát, ami egyet ért a nekem mindegy. -el. Ezek szerint Louis vele fog menni.
  - Nekem is el kell mennem. - suttogta halkan Perrie. Szemfestéke teljesen elkenődött, nem volt arra ereje, hogy lemossa. Haja kócos, a ruhája pedig szakadt volt.
  - Hová mennél? Még nincs teljesen kész a házad... - perces szünetekkel mondtunk egy mondatot. Most például Harry.
  - Nem is lesz. Felmondtam.
  - Mi? Perrie, az volt az álmod, hogy énekesnő legyél. Nem adhatod csak úgy fel! Jött egy bökkenő, de ha kell, ezt is túléljük!

Perrie szemszög: 

  Nem kellett volna elmondanom nekik, hogy felmondtam. Így csak kérdezősködni fognak. Nekem arra nincs szükségem. Most hagyott itt a barátom, akivel jó ideje együtt vagyunk. Szerettük egymást. De kitudja mit gondolt, és öngyilkos lett. Komolyabb baja lehet, mert nem ilyennek ismertem meg. Mikor először találkoztunk, egy áldott jó, egy kicsit visszahúzódó rossz fiú volt. Első látásra szimpatikusnak tűnt. Második látásra szerelmes lettem. Harmadik látásra szakítottam az akkori barátommal. Negyedik látásra közeledtem felé. Ötödik látásra összejöttünk. Hatodik látásra mindketten elmentünk turnézni a saját bandánkkal, de mindennap beszéltünk. Hetedik látásra jött Becca, akire először féltékeny voltam, nem tudom miért. Nyolcadik látásra végre vele is jóba lettünk. Kilencedik látásra megváltozott. Tizedik látásra öngyilkos lett.
  Körülbelül ezt éltük meg Együtt. Igen Együtt! Egy párt alkottunk.Aztán megkérte a kezem és én igent mondtam. És most elment.Most az a fő ,hogy tudjam magam tartani.
  -  Perrie meg kell majd szerveznünk a temetést.  -  mondta Becca.
Felnéztem rá és láttam rajta ,hogy ő is egész éjjel csak sírt.
  -  Rendben.  -  suttogtam .

Nagyon fájt ,hogy eltávozott.Sosem fogom elfelejteni.Öröké a szívembe zártam és soha sem 

fogom kiengedni. Tudom azt akarja fentről ,hogy lépjek túl rajta ,de nem fog menni .Ebben 100%-ban bízom.

Bocsánatot szeretnék kérni ,hogy ilyen rövid lett ,de most így jött ki.De addig amíg nem jön új rész

olvasgasátok a régi részeket 

Puszi : S + SG

14. fejezet: A vég előtt

Sziaasztoook!! :) úúúj rész! remélem mindenki happy, hogy a múltkori rész elég hamar jött, mert az előző, elég későn... 
mindegy. 
a történet, az én mocskos fantáziám...(muhahahaa) bocsi, hogy ilyen. nem tehetek róla, nem tudom a sima szerelmes boldog párt leírni. az nehéz. bocsiii. nem akarok egyik blogolvasónkat sem elszomorítani. de ha sikerült, az jó, mert legalább érzelmeket váltok ki belőletek. :)
szóóval, itt a (rövid) rész! jó olvasást! :)
xx S

Vége van. Vége. 

  Követtem a rendőrnőt, aki egyenesen a vécébe vezetett.
  - Itt nyugalomba tudunk beszélgetni - tájékoztatott tartózkodásunk miértjéről, amire csak egy félős bólintást kapott. - Ne ijedj meg. - kezdte lassan - Sajnálom. - mi?? Neem! Az nem lehet!
  - Zayn még él! Nem hagyna itt minket! - akadtam ki.
  - Ha igazad lenne, akkor nem lőtte volna fejbe magát! Mindent megteszünk érte, hogy megmentsük, de nem fog sikerülni! Ha sikerül is intézetbe kell mennie! - ez a nő a szememben egyre csak rosszabbodott. Mi az, hogy akkor nem lőtte volna fejbe magát?
  - Miért csinálja maga ezt? Hiszen egy világ lenne csalódott ha meghalna! Meg kell őt menteni! - zokogtam a falnak dőlve.
  - Michael Jackson halálán is túl tették magukat! Ez ahhoz képest semmi lenne! - ordított velem.
  - Tudja, maga egy szívtelen dög! - vágtam hozzá a szavakat. Szemeit csodálkozásában kidüllesztette. Én meg folytattam:
  - Soha nem volt még egy szeretettje bajban?! Van magának olyan egyáltalán? Mert amiket most hozzám vág, rohadtul nem ezt mutatja! Bassza meg, simán megtudnák menteni! A mai világban már ez is lehetséges! És nem mondja azt, hogy nem! - üvöltöttem, és kirohantam a vécéből. Amint Harry meglátta, hogy sírok odajött hozzám, és a karjaiba vont. Olyat érzésem volt, mint régebben. Biztonságban éreztem magam vele. Ő volt az egyetlen biztos pont.
  - Nem lesz semmi baj. - suttogta a fülembe. Ezzel a mondattal nem lehet megnyugtatni egy embert, mikor már baj van! Ha már baj van, később is az lesz!
  - Dehogynem Harry! A banda feloszlik. Az egész világ Perriet fogja hibáztatni, mert az egyetlen valószínű ok az, hogy miatta lett Zayn öngyilkos. Mert öngyilkos lett. - az utolsó mondatomat a lehető leghalkabban mondtam. Alig bírtam kiejteni a számon ezt a tényt. Elment.
  - Nyugi majd egyszer taliztok. - mondta nyugodtan, mire kikerekedett a szemem.
  - Hülye. - löktem meg a vállát. - téged ez egyáltalán nem érint meg? A bandatársad... - nem folytattam. Elégszer kimondtam már.
  - Ha tudnád mit érzek... - sóhajtott.
  - Át tudom érezni. - mondtam még mindig a vállába. Sírtam. Ilyet nagyon kevésszer csináltam az életben. Tudtam, nem éri meg apróságokért. Azzal csak az életed rontanád el, ha minden apróságért sírnál. El - ron - ta - nád. Tapasztalat megvan.
  - Áááááá! Hogy képzeli??? - hallottuk meg egyszerre Perrie nagyon - huu - magas hangját. - Ő ÉL! NEM HALT MEG! LÁTJA LÉLEGZIK! - gyorsan odasiettünk hozzá, hogy lenyugtassuk.
  - Kuss legyen! - kiáltott neki vissza az a rendőrnő, akivel én is voltam. Egyre rosszabb a szememben.
  - Na maga csak maradjon csöndben! - jött közelebb a csendes Liam, aki most kieresztette a hangját.
  - Mit mondott? - mintha nem hallotta volna.
  - Azt, hogy tűnjenek innen el a házunkból! És vigyék el a fotósaikat is! Mintha nem tudnánk, hogy csak azért hozták őket ide, mert a címlapon akartak volna szerepelni! Megkapták! Éljen! Pápá. - tolta ki a rendőröket Harry. Picit másképp látja a világot. Belelát az emberek gondolataiba. És teljesen igaza is van.
   A rendőrök elmentek, a fotósokkal együtt. Mi meg cselekedtünk. Niall Perriet nyugtatta, Liam Zaynnél fekvőtesténél volt, és fújkált az orrába, Harry káromkodott, Louis vizet hozott, én meg hívtam a mentőket. Mert hát az értelmes rendőrök eddig ezt nem tették meg. Mért is tették volna...
  - Hallo. Itt Becca Conor. Igen, én vagyok Zayn Malik testvére. Jöjjenek ide, baj van, majd itt elmesélem milyen egy sztár testvérének lenni! - hjajj. Már mindenki felismer, anyámnak köszönhetően. Hisz ha anyám nem megy hozzá Zayn apjához, nem lennék Zayn féltestvére... Ami azt jelenti, a világ sem ismerne. Mondjuk az életem is rosszabb lenne.
   - Jó napot! - köszönt nagyot Louis, mikor meglátta a fehér ruhás mentőst. - Arra tessék! - mutatta az irányt, a férfi meg vele ment.
  Most fog kiderülni: Zayn túléli, vagy nem. 

13. Fejezet: Reggeli problémák... De még mekkorák

Sziasztok! Hát itt volna az fejezet. Siettem vele ,hogy minél előbb kész 
lehessek vele. És most itt van .Jó olvasást !

Puszi :  Super Girl 

"A fájdalom csak arra jó, hogy tudd ,hol hibáztál."  -  Becca Conor

  Reggel tökre megijedtem. Harry karjaiban csak félni lehet. Gondolom leitatott. Erre az egyszerű tényre onnan jöttem rá, hogy a fejem iszonyatosan fáj, és az utolsó emlékem az az, hogy elmegyünk a kisírt szemű Perrievel, és a kamerával egyfolytában fényképező Eleneával - na meg persze Harryvel -, egy puccos étterembe. Szupi. Ezek szerint bármi megtörténhetett. Ugye nem?? Csak nem hülye annyira a tudat alattim... Vagy mégis? Semmire sem emlékszem. És miért csak fehérnemű van rajtam? He? Basszus! Barom. Istenem! Nekem innen el kell szöknöm! Jajj. Megint megcélzom Lisát. Hisz most volt az első éjszaka a 2 hónapból, mire lesz még képes! Csak dugó partner kell neki! Hallatlan. Hülye vagyok. El kell szöknöm megint.
  - Mit tervezel? - motyogta Harry. Lehet, hogy onnan tudja, mert az ujjammal dobogtattam az ágyon? Felébredt. Még jó, hogy nem hangosan gondolkoztam. - Nyugodj meg, nem feküdtünk le...még. - a mondat első felére, egy sóhaj hagyta el a szám. De a másodikra? Na ott ledöbbentem.
  - Ugye nem hiszed, hogy veled, aki egy nyomorult pasikurva, lefekszem? Azért annyira nem vagy hülye nem igaz? Vagy mégis? - kérdés, kérdés hátán. Bevallom, a pasikurva picit durva, de az durvább, hogy le akar fektetni.
  - Mit mondtál? - kérdezte hangsúlyosan.
  - Pasikurva vagy. - vágtam hozzá a szavakat.
  - Vetkőzz. - ült fel az ágyon, mire én felé fordultam.
  - Mi? Minek? - döbbentem le, és felé fordultam, még mindig a betakarózva, nyakig. Csak nem hiszi, hogy fehérneműben ott fogok előtte flangálni.
  - El foglak vinni néhány haveromhoz, akiknek odaadlak, és marhára nem fogják érdekelni ki vagy, ki nem vagy... Simán megerőszakolnak majd. Ezt szeretnéd?
  - Költői kérdés volt? - reménykedtem benne, hogy ezt nem gondolja komolyan.
  - Szóval nem szeretnéd. Akkor viszont engedelmeskedned kell nekem. És nyugi, nem akarlak lefektetni. Majd te fogod akarni. - mondandója végén kacsintott egyet. Ááá teljesen elvarázsolt. Vagy nem.
  Mindegy.
  - Én aztán biztos nem! - álltam ki az igazam mellett. Kizárt, hogy én egyszer pont Vele akarjak lefeküdni. Csúnyán nézett rám, és elkezdte ropogtatni az ujjait, ezzel tudatva, készen áll, hogy elcipekedjen engem, az úgynevezett barátaihoz. Miért zsarol? Miért? Én vagyok az áldozat, mint mindig. Megszoktam. Nem új nekem ez a helyzet.
  Bólintottam a fel nem tett kérdésére, amikor mind a ketten, egy sikításra kaptuk fel a fejünket. Mivel mind a kettőnkön csak fehérnemű volt, gyorsan felkaptunk magunkra egy köntöst, és leszaladtunk a lépcsőn, egyenesen a nappaliba, ahol megtaláltam a síró Perriet, a rendőrséget, Zaynt a pisztolyával, és néhány fotóst. Ebben az esetben, annyira nem volt jó ötlet ez a köntös. Éljen.
  - Harry! Harry! Lefeküdtetek? Jártok? - hirtelen megvakultam a vakutól, ami rám jött. Ez a pink köntös mindkettőnkön félreérthető helyzet volt, de hát...
  - Ebből hogy mászunk ki? - motyogtam az orrom alatt halkan, de pont elég hangosan, hogy Harry meghallja.
  - Fingom sincs. - röhögött fel. Fingom sincs. Oké.
  - Kérem a riportereket fáradjanak ki! Most! Senki sincs biztonságban, egy embernél pisztoly van! - kiáltott egy rendőr. Niall ekkor vánszorgott le a csigalépcsőn kómásan, de mikor meglátta mekkora a kavalkád, rögtön felébredt.
  - Mi történt? - jött oda hozzánk - Megtörtént? Ezt gyorsan lerendeztétek. - állapította meg a hamis tényt, miután végignézett rajtunk. Argh.
  - Semmi nem volt. - válaszolt neki nyugodtan a pasim. De szar ezt így kimondani.
  - És el is higgyem. - gúnyos válasza után, rögtön Zayn felé fordult - Zayn. MOST TEDD LE! - oda akart szaladni, bár a kreol bőrű fiúval nem lehetett akkor bírni. Meghúzta. MEGHÚZTA!
  - Becca... - jött oda hozzám Perrie zokogva. Nem lehetett megvigasztalni.
  - EMBEREK KIFELÉ! MOST! - kiáltott fel egy rendőr, mire a sajtósok engedelmeskedtek szerencsére, és kimentek. Csak a rendőrök, és mi maradtunk ott. Mivel a tömeg elment, megpillanthattuk Liamt, Louist és Elenát, akiket ezelőtt a tömeg elnyelt.
  - Ssss. - csitította Pezzt Harry. - Nem lesz semmi baj.
  - Dehogynem lesz! Egy hülye! Saját magában tett kárt. - amint az ember belenézett Perrie szemébe, láthatta: csalódott egy neki fontos személyben.
  - De még mekkorát... - suttogta maga elé Louis, aki időközben odaért hozzánk.
  - Kisasszony, maga Mr. Malik testvére? - jött oda hozzám egy rendőrnő, mire félve bólintottam. - Jöjjön velem.

Na szóval, csak hogy mindenkit tájékoztassak, nem mindig egyikünk írja meg a részt. Most például Írótársnőm megírta a bevezetést, én meg a részt. 
Azt szeretném kérni, hogy aki olvassa a blogot, az komizzon. De ne csak annyit, hogy kövit, hanem írja le a véleményét. Jól esne, mert nem tudjuk megéri-e folytatni. 
Még egy dolog: kitettem egy közvélemény kutatást, miszerint ha csinálnánk a blognak egy Facebook-csoportot, hányan lépnének be. Szóval örülnénk ha áldoznátok rá egy percet, és rákattintanátok vagy az 'Igen'-re vagy a 'Nem'-re. 
Köszönjük szépen! :)
xx S

12. fejezet: Legújabb "pár"

Sziasztok! Bocsi ,Bocsi és bocsi a sok késésért csak bonyodalmak voltak.

De tegyük félre a bajokat .Megvagyunk a 12.fejezettel is.

na nem húzom az időt itt a rész.

UI.: Komizni és Feliratkozni : Ér !! <3

Puszi : Dy~

Attól még hogy nem vagyok normális, meg lehet engem is becsülni! - Becca C.

  - Na szóval akkor most Zaynt utálni kell. - értelmezte a dolgokat Harry a kocsiban, amire bólintottam. - De nem értem mi baja van. 

  - Te beszéltél Perrievel nem tudom hány órát! - értelmes agyamban még mindig a féltékenység ült. 

  - Igen, arról, hogy ha kibékülnek meg kéne szervezni Louis szülinapi buliját. 

  - Jó, oké, értem. - nyugodtam meg. De miért nem velem beszéli meg? Hm? 

  -  Becuccolhatnál a szobámba. - állt meg a pirosnál, ezért a szemembe tudott nézni. Én meg nem értettem miről beszél. 

  - Mert? 

  - Megígérted. Leszel a csajom. - nézett rám. Miért mondtam én egyáltalán ilyet? Tagadom. Egy próbát megér. 

  - Én ilyet nem mondtam. Ráztam meg a fejem. - a lámpa zöld lett, és Harry végre levette rólam égető szemeit. 

  - Dehogynem. - mikor kimondtam azokat a szavakat, amiket, nem gondoltam komolyan. Azt hittem elfelejti, de nem. Sajnos. Becca, ezt jól elcseszted! 

  - Bizonyítsd! - utolsó lehetőség. Azt vártam volna, hogy elkezd izzadni, és megvakarja a fejét, aztán benyögi: Győztél! de nem így volt. Csak szokásosan vigyorgott, amit utálok. Ilyen mosolya csak akkor van, mikor nyertesnek érzi magát. Ebben az esetben, tényleg az volt. Wááá, de utálom. 

  - Ott a telefonom, az összes beszélgetést felveszi. - nevetett fel. 

  - És, mit akarsz, mit csináljon a csajod? - érdeklődtem aggódva. Ebből nem fogok jól kijönni. Láss csodát, igazam lett:

  - Költözz be a szobámba, és két hónapig azt csinálok veled amit akarok. - nem ellenkeztem. Minek? 

  - Az az ...amit akarok... mit jelent? - féltem a választól. 

  - Meglepetés. - mondta titokzatosan, amire én sóhajtva hátradőltem az ülésen. 

  Az út többi része hangtalan volt. Én gondolkoztam. Harry szintén gondolkozott, valószínű azon, mit fog csinálni az elkövetkezendő két hónapban. Nem akarom tudni. 

  Én rontottam el, mikor kimondtam a szavakat: Leszek a csajod... Életem legszerencsétlenebb mondata volt. Ráadásul Tomt is cserben hagytam, azt sem tudom mi van vele. Mi az a nagy baj, amiért hívott. Most valószínű ott ül a szobájában, és vár. Hogy mire? Inkább kire... Rám. Rám vár. De én nem vagyok ott. Cserben hagytam, egykori legjobb haverom. Ez is csak én lehetek. 

  - Itt vagyunk. - kotorászott Harry a zsebében, és mikor megtalálta amit akart - ez esetben a kapunyitótól -, kinyitotta a vele (milyen nagy felfedezés) a kaput. Behajtott a garázsba, olyan gyorsan, hogy én csak arra észleltem föl, kiszállt, és kinyitja nekem az ajtót. - Hölgyem? 

  - Óvodás? - jóvanna' tőlem már meglehetett szokni. 

  Harry mit sem törődve, kivett, és miután becsukta az kocsi ajtaját, be akart vinni a házba. Nem volt könnyű dolga, hiszen rúgtam, ütöttem, mint valami hülye. 

  - Áá basszus, a lábam be fog lilulni! - akadt ki. - és nyugodj le, és színleld azt, hogy a barátnőm vagy. Nevess fel, mintha valami jó kis viccet mondtam volna. A többiekkel is el kell hitetni. 

  - Azt hiszed megcsinálom? - kérdeztem tőle gúnyosan. - Meg is csókoljalak? - tártam ki a kezem, ami ez esetben az egyensúlyomat is jelentette: majdnem kiestem Harry kezéből, ezért karjaim kénytelen voltam a nyaka köré kulcsolni. 

  Válaszára már nem jutott idő, mert beértünk. Mindenki minket bámult, Perrie szeme kisírt volt, a többiek meg gondolom még mindig a buliban voltak. Perrien kívül még Elena volt ott, aki próbálta vigasztalni, sikertelenül. 

   - Veletek meg mi van? - csodálkozott a nővérem. Harry erre...MEGCSÓKOLT! Bassza meg! Megcsókolt! Wáááááá. Pofon akartam vágni, de tartanom kellett magam. Csak egy picit volt nehéz.

   Nem is volt igazi csók, talán inkább egy hosszabb szájpuszinak nevezhetnénk. De ez bőven elég volt, hogy a nappaliban ülő mindkét lány, elkezdjen sikongatni. 

  - Úristen! Hát ti jártok! Ezt meg kell ünnepelni! - lelkesedett föl Pezz. 

  - Megvagyunk nélküle is. - válaszoltam "szerényen". Elmehetnék színésznek. 

  - Juj hozom a kamerát. - pattant fel Elena a kanapéról.

És nem hülyéskedett ,tényleg hozta a kamerát. Ez egy hülye, komolyan mondom.

Ahogy Elena beindította a kamerát  Harry megint megcsókolt és ennyi .

Drága nővérem leállította a kamerát és ugrálva + visongva elugrabugrált. 

Na ennek is vége.

  -  Gratulálok nektek! - ölelt meg Perrie ( közben bemutattam Harryek a középső ujjamat).

  -  Köszi !  - sóhajtottam.

11. fejezet: Kicsöng. Kicsöng. Kicsöng. Kinyom.

  Sziasztooook !! új réész! :) tudjuk, picit sokat kellett rá várni, de most hogy a szünetnek vége, szokni kell az iskolát... nem egy álom, az biztos. de egy rémálomnak megfelel... de hagyjuk inkább az iskolát, inkább 'reklámozzunk'. nem rég egy új blogunk nyitotta ki kapuit, amit szintén ketten írunk. kivételesen ez nem történet, hanem egy kritikás blog. nemrégiben indult egy blogverseny, bloggerinák, jelentkezzetek ! :) + társszerkesztő is kerestetik.. csak simán jelentkezel, felveszünk próbaidőre, és ha minden jól megy, bennmaradsz. ha nem megy minden jól, akkor sajnálattal elküldünk, de viszont ajánlani fogunk neked blogokat, ahol szintén, keresnek szerkesztőt. :') a blog megtekinthető: ITT 

A részről annyit, lehet összecsapott lett.
 Előre szólók, ez a blog, nem feltétlenül 'love és love' hanem inkább nem is tudom.... mindegy nem olyan ahol egy részbe összevesznek, és kibékülnek. még. na jó nem tudom mi lesz a jövőben, de egy biztos: túl sokat beszéltem a semmiről, szóval abbahagyom :D 

xx Sara

Egyszer próbálkoztam. Az bőven elég volt. - Harry Styles

  Zayn felvette a kocsikulcsát, de előbb még gyorsan kiszaladt a vécére így volt időm a fiúkkal is beszélni.

  - Mi történt köztük? - kérdeztem halkan, nehogy ha közelben van valamelyikük, meghallják. 

  - Zayn furcsa dolgokat beszélt... - kezdte el Louis. 

  - És eléggé furcsán viselkedett... - folytatta Liam. 

  - Egyébként fogalmunk sincs mi van vele. - rántotta meg a vállát Niall. Ez a válasz, nekem picit elrettentő volt, de lesz néhány a óránk a kocsiba. Messzire megyünk. 

  - És még egy kérdés. - kezdtem  - Hogy a francba került oda fel az a levél? - kérdeztem értetlenül. Hiszen nem tőlük kaptam, hanem mint mondtam, egy elég messze lakó barátomtól. 

  - Milyen levél? - vágtak értetlen arcot. Ez azt jelenti tudják, de úgy tesznek, hogy ezt ne tudjam meg. Háát nem vált be. Bocsi.

  Zayn lejött szó nélkül, és szemmel kommunikáltunk. Valahogy így hangozhatott volna, ha beszéltünk volna: "Megyünk?" "Mi? Hova?" "Ennyire hülye nem lehetsz!" "Jó tudom miről van szó, csak hülyültem" *Zayn sóhaj*. "Te tudod honnan van a levél?" "He?" 

  Asszem ennyi volt, az értelmes "szemes" beszélgetésünk. Hát jó. Kisétáltam utána a garázsba, és beültem a fekete autó anyós ülésére. Már indultunk volna, de Elena jött be. Ne kérdezzétek, én sem tudom, mért pont a garázson át jön, de ő tudja. 

  Intett egyet, mi meg elindultunk. Egy sarkon befordulva leesett. Nem tudom a címet. Zayn valószínű látta az arcom, mert mielőtt feltehettem volna a kérdést, válaszolt:

  - Tudom hova kell menni. 

  - Oké. - bólintottam, de egy dolog még mindig nyomasztott. - Mi történt?

  - Semmi. Mi történt volna. 

  - Hogy mi történt? - kérdeztem felemelve a hangom, és változtattam a pózomon, hogy a szemébe tudjak nézni - Megcsaltad a barátnőd, akivel már több éve jársz! Ezt érdemelte? Nem! Te vagy aki elcseszted, és valószínű, már helyre se tudod hozni! Érted? EL-CSESZ-TED! - szótagoltam a szót. Zayn ahogy láttam - nem is kicsit -, feldühödött, és egy kocsiban voltunk. Legalább megismertem az új oldalát. Asszem nem fogom szeretni.

  Itt ülök egy ismeretlen város, ismeretlen, de nagyon drága kávézójában, egyedül. Mikor Zayn pisztolyt emelt - persze csak kettő üveg pálinka után -, úgy döntöttem csináljon amit akar, én nem leszek benne, magasról teszek rá. Vagyis a szívem mélyén aggódom érte, de ha ezt valaki megtudná rontanám az összképet magamról.
  Perriet próbáltam hívni, nem veszi föl, Louis, Liam, Niall buliban vannak... Kizárásos alapon marad Harry. Jupiii. Egyrészt fogalmam sincs hol vagyok, az igazat megvallva meg kéne kérdezzem. Ajj, de világéletemben lusta voltam, nem tudok percről percre megváltozni. Ahhoz tehetség kell, nekem meg olyanom nincs. Hjajj. Már mindenki megbámult amiért sóhajtozok. Hjajj.
  De ha belegondolok, van még egy lehetőségem: Tom. Tom az, akihez most mentem volna, de éppenséggel nem jött össze. Tommal együtt jártunk általánosba, (már ha egyáltalán ,,jártunk" is), és legjobb haverok voltunk. Aztán hetedik környékén bennünk volt az a bizonyos vágy, amiből aztán megbánás lett. Hopp, az élettől egy nagy pofon. De még milyen nagy pofon. Mindketten megbántuk, de barátok maradtunk. Nagyjából ez a közös múltunk.
  Most meg valami baja van, és engem hívott. Nagy lehet a baj, mert 6 éve nem beszéltünk.
  Késztetést éreztem, hogy megnyomjam a telefonomon a hívás gombot. Kicsöng. Kicsöng. Kicsöng. Kicsöng. Kinyom.
  Szupi. Újrapróbálkozás:
  Kicsöng. Kicsöng. Kicsöng. Kicsöng. Kicsöng. Kinyom.
  Ez hosszabb volt. Új rekord!
  Kicsöng. Kicsöng. Kicsöng. Kinyom.
  Elmehet a...
  Kicsöng.
  - Mi van már? - szól bele. Olééé.
  - Szia Harry. Zavarlak? - kérdeztem kedvesen.
  - Igen. - dünnyögte bunkón, de mint mindig, frappáns megjegyzéseivel nem is foglalkoztam.
  - Szóóvaaal. Gyere értem. Most. - mondtam ki a magától értetődő tényt.
  - Nem.
  - De.
  - Nem.
  - De.
  - NEM!
  - DE!
  - NEM!! - ez volt az a pont, ahol elpattant a húr. Legalábbis nálam.
  - Leszek a csajod, csak gyere értem! - barom. Barom. Barom.
  - Tényleg? - nem láttam, de biztos voltam benne, hogy vigyorog. - Máris ott vagyok a... Hol is?
  - Nem tudom.
  - Nem tudod hol vagy? Mi van? - a szomszéd asszonytól akartam megkérdezni, csak mint megtudtam, olasz volt. Átmentem egy másik asztalhoz, ott németek ültek. Utolsó lehetőségem, a sarokban meghúzódó kicsi bácsi volt. - Mi lesz már?? - Harry türelmetlen. De jó ezt tudni.
  - Na itt vagyok a... Tessék? Nem értem. Megismételné? Hangosan? Tudja? Hall maga egyáltalán?

10. fejezet: Láthatatlanság

Hello everyboodyyy !! Meghoztam a részt.
Ha tetszik : KOMIZNI , FELIRATKOZNI !!!!!
Na kellemes olvasást !  <3

Megismersz , megszeretsz ,elfeledsz  - Becca C.

Perceken át az arcomat fogtam guggolva.Iszonyatosan fájt. Ahogy enyhült a fájdalom felálltam Harryvel szemben. És az egyik pillanatban beleütöttem erőből a gyomrába.
  -  Gondolkodj mielőtt cselekszel.  -  mondtam majd kimentem a szobából.
Lementem a nappaliban ahol Niall és Liam volt. Na , jó megpróbálok velük kedves lenni.
  -  Sziasztok . Mit néztek ?  -  erőltettem egy kis mosolyt az arcomra.
  -  Nagy fiúk 2 . Vagyis csak nézni fogjuk.  -  nézet rám Liam.
  -  Becca miért lettél ennyire .........kedves?  -kérdezte Niall.
  -  Öhm...... Nem tudom.  -vontam meg a vállam. Hogy miért lettem ennyire kedves? 1. Próbálok összebarátkozni a dologgal, miszerint velük fogom leélni...hm ha belegondolok életem nagy részét. 2. Nekem is van szívem. 3. Picit nehéz a bunkó csaj szerepét játszani. +1. Inkább szeressenek, mielőtt Harry kinyír.
  Ez van.
  Célba vettem a konyhát, ahol csináltam pocornt. Három tálba elosztottam, mindegyikünknek. Mikor visszamentem a nappaliba, már Louis is ott volt. Francba. - motyogtam. Gyorsan visszasiettem oda ahonann jöttem, és egy plusz tálba öntöttem pattogatott kukoricát. Immár 4 tállal mentem vissza, és magamban imádkoztam, ne menjenek oda még többen. Bár, csak Harry tudna odamenni. Nem tévedtem, hiszen ott is volt. Ez így nem jó. Bevállaltam - nehogy visszakeljen mennem a konyhába -, hogy magamnak nem adok.
  - Mindenkinek popcorn. - szétosztottam a tálakat mindenkinek. Harrytől egy szúrós pillantást kaptam köszönömül. Kedves.
  - Mennyiről maradtam le? - ültem le az egyik fotelba.
  - 1-2 percről. - mosolygott rám Louis. Furcsa. Megbocsájtott volna? Pedig a múltkor leribancoztam...
  Harry egész film közben engem nézett, és úgy éreztem itt az ideje cselekednem.
  - Látjátok Taylor Lautnert? Ő a kedvenc színészem. Olyan sármos, izmos, jóképű, szexi...Egyszer szeretnék vele találkozni. - sóhajtottam színészien. Harry lekapta rólam a tekintetét, mire én odakaptam a fejem. - Már vagy 12 éves korom óta róla álmodozom. Én vagyok a legnagyobb rajongója. - ez még nem volt elég. Legalábbis nekem nem. - Azóta is a közös esküvőnkről álmodozom. - túloztam. Harry felköhögött, gondolom félrenyelte a popcornt.
  - Ha szeretnéd összehozhatunk neked vele egy találkozót. - ajánlotta fel Liam.
  - Tényleg? - csillant meg a szemem. Harryét nem láttam, ami egyben jó is, és rossz is. Ha láttam volna, magamban biztos elhallgattattam volna egy sátáni kacajt. Mindegy.
  - Ja persze. Megvan a száma. - Harry beleivott az üdítőjébe. Rossz ötlet volt.
  - Mi? - szállt be a beszélgetésbe Bonygyi  - Hogy hívnád meg? Gyere már át, és kérd meg a kezét. - gúnyolódott.
  - Miről van szó? - Perriék is megjöttek. Túl gyorsan. Ahogy észrevettem, csak nekem tűnt fel.
  - Harry féltékeny Taylor Lautnerre. - közölte velük a híreket Louis.
  - Megeshet. Rájött hogy jobban néz ki. - legyintett Zayn.
  - Nem is! Egyáltalán nem érdekel. Azt se tudom ki ez! - védd magad drága. Ebbe már úgyis nyakig benne vagy.
  - 2 hónapja voltunk a díjátadón, ő is ott volt. Már akkor is bunkó voltál vele. - Niall is beszállt. Lassacskán felálltam, és Perrie után mentem az emeletre, otthagyva a fiúkat. Valami nem jó. Mármint közöttük. A szobájukhoz érve bekopogtam. Nem jött válasz, ezért picit hezitálva, de bementem. Na és ott. Ott történt az, hogy egy nálam nem sokkal idősebb (2-3 év) nőt látok sírni, az ágyán összekuporodva.
  - Jajj Pez mi történt? - mentem oda hozzá, és rögtön a háta simogatásával próbáltam nyugtatni. Ez sosem válik be,de mindenki ezt csinálja, szóvaal...
  - Semmi. - válaszolt szipogva, és felült. Csendben ültem, és vártam hogy elkezdje. Mert egyszer úgy is elfogja.
  Már minimum 10 perce ültünk ott, mikor nem várt személy lépett be az ajtón. Ebbe az estebe Zayn lenne az elképzelhető, mivel Perrietől kér bocsánatot, a számomra még ki nem derült probléma miatt. De neeem, pont neki kell bejönnie, akinek pont most kell megjelennie.
  - Mi történt? - ez a kérdése gondolom nem nekem hangzott. Szólásra nyitottam a szám, de mint mikor a popcornt adtam neki, megint egy szúrós pillantás. Szeret engem. Ez csak ezt jelentheti.
  - Zayn... - és Perrie mindent elmondott. Harrynek. Nekem nem, de neki igen.
   Néha kisebb szüneteket tartott, mikor kifogyott a levegője, mert túl gyorsan hadart. Már a hadarás legfelső szintjén járt.
  És elmesélte. Ha jól értettem Zaynt egy lánnyal látta, és megfogta a kezét, plusz nem látta rendesen, de szerinte egy csók is csattant. Ez aközben, mikor épp a mosdóba volt. Ráadásul néhány rajongó odajött hozzájuk - közben Perrie visszaült már Zayn mellé a "titokzatos csaj" elhúzott -, és megkérdezték mikor lesz esküvő. (Én ezt egy picit furcsállottam.) Perrie torkán azóta egy hang sem jött ki, Zayn válasza szerinte azt jelentette, hogy szakítani akar. Mondjuk én a "Nem tartozik rátok, majd egyszer megtudjátok." - ból nem ezt veszem le, de kit érdekel a véleményem. Harry és Pezz mintha ott sem lennék megbeszélték a dolgokat, rám magasról téve.
  Felálltam, és csakúgy mint a nappaliba, ez a helyzet is olyan volt. Észre sem vettek, pedig még mondtam is valamit. Nem. Nekik fontosabb saját maguk.
  Dühösen betrappoltam a szobámba, de az ajtóm előtt egy levél állt, rajta egy "név", ami annyit takar:  Egy barát Nem lettem okosabb, köszönöm szépen. Felvettem a földről, és beléptem a még mindig pirosban pompázó szobámba. Ledobtam magam az a fekete ágyamba, és kibontottam a levelet.
  Miután elolvastam, szaladtam le az étkezőbe ahol a többiek - Harry és Perrie kivételével - voltak.
  - Ki tud bevállalni egy fuvart? De most azonnal? - mondtam, miközben idegesen rágtam a körmöm.