25.fejezet: Betörő akit ismerek!

Hi guys!:) Új rész, a 25. fejezetet láthatjátok. Azon gondolkoztunk, (vagyis én Sara) hogy egy új blogba kezdek egyedül, mert ez olyan kusza számomra. De ez csak egy felvetés volt, és ha maradnék akkor is csak akkor, ha egy olvasó úgy kívánja:'). 

                        Sara       


                                             

No Comment  -  Becca C.

  - Tom, te hogy a francba kerülsz ide?!  -  léptem be a szobába.
Rám nézet. OMG milyen gyönyörű szeme van még mindig!!!! (x)
  -  Szia Becca !  -  fordult felém.
  -  Tom nem ez volt a kérdésem!  -  emeltem fel a hangomat.
  -  Az egyik srác engedett be és azt mondta ,hogy menjek fel.  -  magyarázta.
  -  Pontosan ,hogy nézett ki ?  -  sejtettem ,hogy ki lehetett.
  -  Barna haj ,kék szem.......  -  folytatta volna de közbe vágtam.
  -  Louis !  -  sziszegtem.
  -  Hello Harry Styles!  -  jött mellénk Harry és kinyújtotta a kezét.
  -  Thomas Enderson.  -  fogadta el Harry kézfogását.

Már vagy két hét eltelt és Tom hozzánk költözött.Nem is emlékeztem ,hogy ennyire vicces lenne.
Perrie is haza jöhetett már a kórházból Hurrá , Hurrá!!!Ahogy látom Pezznek elégé bejön Tom.
  -  Tom dobj már meg egy kis csokival.  -  és erre hozzám vágja.  -  Nem szó szerint mondtam!!
  -  Bocsi Becca.  -  mosolygott. Na jó ez most komolyan meg akar ölni a cukiságával??
És táddám Harry is megérkezett. Leült a fotelba és elkapcsolt a kedvenc műsoromról.
  -  Harold kapcsold vissza ,az a kedvencem!! 
  -  Érdekel??  -  forgatta meg a szemeit.
Megfogtam a csuklóját és kivonszoltam a  mosdóba.
  -  Neked meg mi bajod van Harry? Azóta ilyen vagy mióta Tom itt van!  -  néztem rá.
  -  Semmi .
  -  Harry néz a szemembe és úgy mond!  -  emeltem fel egy kicsit a hangom.
  -  Te! Te vagy a bajom és Tom!!  -  kezdte ő is hangosabbra venni a hangját.
  -  Szóval te féltékeny vagy rá!  -  fontam össze mellkasom előtt a karom.
  -  Pffh ......Én nem.....Dehogyis!!  -  kezdte el magát védeni.
Megforgattam a szemeim és kimentem. Na hát és mit láttok? Perrie és Tom smárolnak.
Istenem milyen édesek.
  -  Na jó most már nem vagyok féltékeny!  -  tette a kezét Harry a derekamra.
  -  Bevallottad .  -  kuncogtam fel halkan amire persze a két fiatal felkapta fejüket.
  -  Ezt meg tudom magyarázni!  -  kezdte el Perrie a védekezést. Na jó komolyan rokonok Harryvel ,hogy állandó jelleggel védekeznek.
  -  Nem kell Perrie!  -  mentem oda hozzá és megöleltem . - Úgy is összeilletek !