6. fejezet: Éjszaka másnál

  Hello Everybody!!:) Nagyonnagyonnagyonszépen köszönjük a több mint 1000 oldalmegjelenítést! Nagyon büszkék vagyunk magunkra, de rátok jobban, hogy ilyen szuper olvasóink vannak, hogy már az 5. fejezetnél összehozzák a négyjegyű számot.;) Feliratkozás, komi szabad!:)<3
xoxo S.

ui: még régebben kitettem egy novellát, azt is olvassátok el.;)

Hawaii éjszaka. Szebb lenne, ha más okból kéne így látnom. - Becca Conor

  Persze, elcseszem az életüket. Na akkor most már végleg kilépek a drágalátos sztárok lelőhelyéből. Egy átlagos csaj akarok lenni, aki úgy akar felmenni Facebookra, hogy nem jelölik be több ezren. Twitteren is megnőtt a követőim száma úgy...100.000-rel. No para. És most egy rohadt kabát nélkül indultam el, pedig Hawaii igen hűvös ilyenkor. Olyan este 10 körül járhat az idő, de én eljöttem. Nem akartam ott maradni senkivel se. Csak a deszkám vettem fel, az pont a kezem ügyébe akadt és így, hogy végre egy olyan társaságba kerültem ahol megbecsülnek jó érzés. Ilyet esküszöm, még nem éreztem, soha. Soha.
  Az eső esni kezd, de megyek tovább megállás nélkül, csakúgy száguldok. Fogalmam sincs merre, összevissza kanyargok, de nem baj. A végén úgy is eljutok valahova. Mondjuk nem ismerek itteni embert a gördeszkásokon kivűl. Remélni tudom csak, hogy velük fussak össze.
  Egyre jobban zuhog. Sőt ömlik. Hogy eshet jég a nyár közepén? - gondolataimból mindent meglehet tudni az időjárásról, amiből az jön ki, hogy...háát nem a legjobb. A gördeszkapark egyik padjára leültem és vártam. Hogy kire? Fogalmam sincs, csak vártam és már bőröm is tiszta víz. Egy kabátot azért felvehettem volna. Na mindegy. A gondolataim az egész életem körül forogtak. Mikor még csak 6 éves voltam és Elenával együtt mentünk mindennap a suliba, kézen fogva...Elkezdtem a gimit, találkoztam Lisával... 10.-es voltam, apám lebukott mikor a határon hozta át a füvet, anyám elvált tőle, és nekem csak annyit mondott (mielőtt sittre vágták) : Vigyázz magadra úgy, hogy mindig legyen nálad minimum egy doboz cigi, és pálinka... Kirúgtak a gimiből, éheztettek, szinte Lisánál éltem mert csak ő értett meg, egész napi bőgések... Aztán jött a 'gazdag ember' éééés a többi érthető. Hát nem tökéletes a múltam, sőt semminek se mondható. Csak Múltnak. 
  - Mit keresel itt? - szólalt meg mély hangján Josh. Ő az, akivel az első bájcsevejem volt a pályán.
  - Te mit keresel itt? - nézek fel rá. A könnycseppek az arcomon szerencsére összefolynak az esőcseppekkel.
  - Egyedüllétre volt szükségem. Mindig ide jövök éjszaka.
  - Mindig az azt jelenti, hogy ilyenkor esőben is? Várj, tudom a választ. - nevettem fel halkan.
  - De te miért vagy itt? Meg fogsz fázni. - nézett végig rajtam. Ugyanabban a szerelésben voltam, mint reggel.
  - Nem bírtam az új családom. Akik nem a családom. Sose lesznek azok, bármit is mondanak. Ráadásul ha visszamegyek megint leordítják a fejem, hogy elcseszem az életük. És tudod...Tudod ez nehéz. - adtam ki a lelkem. Abban a pillanatban így éreztem. Végre valakinek elmondhattam a bajaim.
  - Ismerem. Egyedül maradtam, a csapat a mindenem. De ők se azok, akikre vágyok. Van egy lakásom, odaköltözhetnél. Vagy csak befogadlak néhány napra.
  - Megtennéd? - csodálkoztam rá. Épphogy ismerjük egymást egy napja, ez azért nagyon nagy gesztus.
  - Persze. Egy lakótárs mindig jól jön nem? - mosolygott rám és felállt. Odanyújtotta a kezét, amit rögtön elfogadtam. Felnevetett, ahogy meglátta a vacogó testem, és levette, majd rám adta a pulcsiját. Átkarolta a vállam, és indultunk is hozzá.

Zayn szemszöge:

  Már a lefekvéshez készülődtem, mikor Hazza berontott:
  - Zayn, segíts! - mondta idegesen. Ránéztem, és tudtam, nincs minden rendben.
  - Mi az? - néztem rá úgy, mintha egy nagyon nagy áldozatot hoznék.
  - Becca elment. Elcsesztem. Bocs. - suttogta és kiment. Mi van? Mit cseszett el? Hova ment el Becca? Mi történt? A kérdések záporoztak egyrészt mert késő van, és már aludtam volna. Másrészt meg ilyenkor lassú - nagyon lassú - a felfogásom. Még szerencsére nem öltöztem át, ezért megtehettem, hogy kirohanok Harry után.
  Nem találtam meg, teljesen biztos voltam benne, hogy elment kiszellőztetni a fejét. Ezzel csak egy bibi van: Szakad az eső.
  Reggel korán keltem, ami nálam eléggé furcsa. Ránéztem az órámra, amiről megállapíthattam hogy még van időm. Bekapcsoltam a tévét, ahol valami szokásos pletykaműsör ment. Minden mindegy alapon hagytam, hátha benne leszek.
  Unalmamban már kezdtem kikászálódni az ágyból, de valami még megütötte a fülemet:
  - Becca Conort, Zayn Malik mostohahúgát Hawaiion a híres gördeszkázós Josh Andersonnal látták hazasétálni az esőben még éjszaka. Vajon a lányt mi vezérelte hogy elszökjön egy hotelból? Vagy csak sima randi volt?
  MI? Mi az hogy azzal a Joshal van? Elszökött a hotelból? Akkor ezt magyarázta tegnap Harold! Francba. Megint kiakadt. Éljen. Nem a tévéből akartam megtudni hol van, de így is jó.
  Berohantam a fürdőbe, lezuhanyoztam. Miután gyorsan felvettem egy farmert pólóval, már indulhattam is hazaráncigálni Beccát.  Nem tudom miért teszem, lehet hogy csak érzem, lett egy húgom. De nem biztos. Én is bizonytalan vagyok a saját lépéseimben. Küldtem Liamnek egy sms-t, hogy ne keressenek elmentem. Neten utánanéztem hol lehet. Választásom az egyik lakóparkra esett a belvárosba. Becsöngettem az első emeletre, mert hát lehet hogy nem ott lakott az a Josh gyerek, de ő nem engedett volna be. Logika. Kinyitották a kaput, én meg megrohamoztam a lépcsőt. Felfutottam a nyolcadik emeletre, és nyugodtan - bárki bárhogy nevezheti, lehet nem így volt -, kinyitottam az ajtót. A konyhában találtam őket, épp reggeliztek.
  - Becca gyere haza! - könyörögtem halkan, mire mind a ketten rám kapták a fejüket.
  - Nem. Jó nekem itt.
  - Figyelj veszek neked egy lakást otthon, csak biztonságban akarlak tudni! - az egész mondatomra felfigyelt. És mindkettő része meglepte. Felállt az asztaltól, egyenesen felém jött, és azt suttogta:
  - Így legyen. - mire csak egy nagyot nyeltem.