9.fejezet : Persze...hogy nem

Hii Guys!!!
Hát elérkezett a   9.fejezet is. Nagyon köszönjük a 2000 oldalmegjelenítést és *dobpergést *
meg van a 7 FELIRATKOZONK !!!!! <3
Úgy tudja mindenki ,hogy imádjuk? 
Na nem húzom az agyatokat.
Jó olvasást és további szép őszi szünetet.
Xoxo Dy ~

Ő nem a barátom.
de attól még az enyém. - Becca Conor

  - Mit akarsz Harry? - néztem rá .
  - Beszélni veled. - mondta.
  - Mégis miről? Boldog vagy, van csajod... Nem illek én a szép jövődbe. - húztam össze a szemeimet. Békén hagyhatna.
  - Csajom? Ja arra a szőkére gondolsz - nevette el magát. Mintha nem tudna semmiről. Hazudj a szemembe. Az én szobám ott van a tied mellett...
  A pasikról, akik még azt sem érdemlik meg, hogy egy lánnyal beszéljenek, eléggé rossz véleményem van. Mindenki azt mondja, hogy az "igaziért" megtudnak változni. Hát az az igazi nem jön meg. Vagyis csak nagyon nehezen. Miután a "rossz fiúnk" leszokott a drogról, jöjjön a kövi lépés. Szedjünk fel egy csajt, mondjuk neki hogy szeretjük, és a hátralévő életünket éljük le vele. A semmittevésben. Az asszony takarít, a férj pedig bámulja a BL döntőt. De ez mind azután történik, miután rájöttek hogy a nő terhes, ezért összeházasodtak. Pedig eszük ágába se lett volna, de az a nyomorult gyerek...
  - Becca, figyelsz te rám? - ezek szerint látszott, hogy elbambultam. Mindegy.
  - Nem.
  - Megkérnélek egy szívességre vállalod?
  - Persze. - mondtam, mire mosolygott. - hogy nem. - ennyire ismerhetne. Nem kéne úgy kiborulni; becsapni a hűtőajtót (direkt e célból, nyitotta ki...), kiszáguldozni, és azt kiáltani: Drágám gyere az ágyba! Ott várlak! - Na ez több a soknál.
  - Harry basszus, várj már! - kiáltottam.
  - Na szóval... - kezdte rögtön mikor odajött hozzám - játszd el, hogy a barátnőm vagy. Le kéne ráznom ezt a csajt, de sehogy sem megy. Ennek is csak a pénzem kéne.
  Jajj, édes, hát természetesen segítek! Majd eljátsszuk az ágyba, hogy éppen együtt vagyunk! De jó lesz!
  - Nem. - nem fogok érte semmit se tenni. Kikerültem és felmentem a szobámba. Útközben összeütköztem Perriékkel.
  - Becca min vesztetek össze? Megint... -sóhajtott fel Zayn.
  - Hosszú. - legyintettem. Minek magyarázzam el újra?
  - Elmegyünk Ebédelni. Nem jössz? - kérdezte kedvesen Perrie.
  - Nem, nem akarok zavarni. Menjetek kettesben. - tényleg nem akartam zavarni. Legyen egy jó délutánjuk. Úgy is keveset találkoznak.
  A szobámban azon gondolkoztam, hogy meg kéne pofozni. Mármint nem úgy értem, hogy megpofozom, valóságosan. Úgy értem, hogy a rikító pirosban még mindig nem tudok aludni. Már nagyjából lerajzoltam mit hova kéne, a falak fekete/halványlila/fehér színben fognak pompázni, a bútorok fehérben. Egyszerűen tökéletes lesz. Már ha megtudnám valósítani. Az egy picit nehéz lesz honnan szerzek annyi pénzt, de nem adom fel.
  Kopogtak. Gondolom Harry az.
  - Gyere - nem hiszem el. Mér vagyok ekkora barom, hogy beengedjem?
  - Szia. - lépett be...A szőke csaj. Ez meg mit keres itt? He?
  - Hello. - semleges hang, leszarom érzés.
  - Harry azt mondta, hogy te vagy a barátnője, és most összevesztetek - Auch. - Bocsánatot szeretnék kérni. Nem akartam egy kapcsolatot szétrombolni. - akkor miért feküdt le egy ismeretlennel? Hm? - Szóval béküljetek ki. Harry a tegnapi buliban ivott, ahogy én is. Nem szerettük volna,  hogy ez megtörténjen, nem voltunk magunknál.
  Ha-ha. El is hiszem. Nem szerettétek volna. Csaj Harry tegnap este nem volt buliban, hanem vásárolt, és este 6-kor hozott haza téged babám.
  - Nem érdekel.
  - Bocsáss meg neki. Lécci.
  - Figyelj. - néztem, mélyen a szemébe. - Harry nem a pasim. Csak le akar téged rázni. - mondtam nyugodtan. Már untam a beszélgetést.
  - Mi?? Szóval Harry szingli? - kérdezte döbbentem, és nem akarom tudni mik járhattak a fejében.
  - Mittomén'. Velem biztos nem jár. - elküldtem volna, de a "jól neveltségem" nem engedte.
  - Köszönöm a segítséged. Bejelölhetnek Facebookon? - kérdezte, és meg akart ölelni. De csak akart, mert eltoltam magamtól. Csitri hülye gyerek.
  - Kösz nem kell több ismerős. - otthagytam a szobámba. Gyorsra vettem lépteimet, Harry szobája felé. Magamban már felkészítettem a hangszálaimat, hiszen nem lesz egy könnyű beszélgetés.
  Az ajtaja elé érve, benyitottam. ...Volna, ha éppenséggel nem lenne bezárva.
  - Engedj be, Becca vagyok!  - kattant a zár, kinyílt az ajtó. Becsusszantam, mielőtt a szőke barátunk megláthatna. Amint beértem, Harry rögtön zárta is be. A brutál magas magassarkú kopogása lassan elhalt, így biztosak lehettünk abban: elhúzott.
  - Mielőtt akármit mondanál. Muszáj volt valamit kitalálnom. És kösz hogy fedeztél, mert az apja rendőr. Nem egy kicsit szigorú rendőr. - hoppá! Rendőr, mi? Bocsiii.
  - Miért, már készített ki srácokat?
  - Nem is egyet. Nekem is csak utána mondta, miután megtörtént a dolog.
  - De mér lett jobb azért, mert azt mondtad, hogy a barátnőd vagyok? - még nem kattantam meg. Még.
  - Azért, mert a csaj megbánta a dolgot, és ezért nem mondja el az apjának.
  - Ahaa. - értelmeztem a dolgokat. - Ezek szerint akkor elmondja.
  - MII? Csak azt ne mond hogy letagadtad... - kezdett könyörögni.
  - Nem mondom. De mindketten tudjuk, hogy ez így van.
  - Bassza meg... Tudod, az az ember bármire képes. Mindennel amivel csak tud, árt. Szóval nálam a sajtót fogja megtámadni, és a hírnevem forog kockán. MIATTAD! - akadt ki. Keze lendült, rögtön bele az arcomba.