7.fejezet : A magam ura vagyok...

SZIASZTOK!! Hát ,ahogy látjátok meg van ez a fejezet is.
Nagyon szépen köszönjük a több mint 1450 oldalmegjelenítést és a 
három feliratkozonak.
Feliratkozni :  Szabad
Komizni :  Szabad
Na nem húzom az agyatokat .Jó olvasást 
Puszi Pacsi : Dy~

Minden hol jó ,de legjobb otthon! -  Becca C

.

Becca szemszöge :

Végre haza felé tartunk. Annyira várom ,hogy haza érjünk. Persze Harryvel még mindig nem beszélünk pedig, két hete történt a kis incidens . A fiúk letudták az összes koncertet, Zaynnel meg már azon vagyunk ,hogy megismerjük egymást.
-Figyelj Becca beszélnünk kell.-jött oda hozzám Harry.
- Nem , nekünk nem kell semmiről. Azt mondtad ,hogy tönkre fogom tenni az életeteket
akkor inkább elköltözöm.-mondtam.
-De Becca ...Én szeretlek - tessék? Mit csinál? Szeret? Engem? Kizárt.
- Rendben. - tettem úgy, mintha ez egy természetes dolog lenne.
- Hallottad amit mondtam?
- Szerinted bedőlők annak hogy ágyba akarsz vinni? - próbáltam burkoltam célozni.
- Beccának igaza van Hazz. - szállt be a beszélgetésbe Niall.
- Niall. Kuss. -esett ki Harry száján.
- Mi történik? - fordult hátra Louis.
- Ribanc nem rád tartozik! - ordítottam le a fejét. Hmm, túl gyorsan kiakadok. Louisnak asszem ez hatott, visszafordult, és tovább hallgatta a zenelejátszóját. - Figyelj. Nem érdekelsz. - néztem rá Harryre.
-De engem igen is érdekel ,hogy mit csinálsz, hova mész mert, én szeretlek érted?-kiabált.
Na est már nem hiszem el .Belém senki nem szerelmes csak ő .
De engem nem érdekel , jó talán az jó gesztus volt amikor megvigasztalt ,de akkor sem.
Felálltam a székemről és elindultam a nő mosdó felé.
Gondoltam oda úgy sem fog bejönni.
Leültem a WC mellé a földre és halk zokogásba kezdtem.
Nem tudom meddig lehettem bent ,de  valaki dörönbőlni kezdett az ajtó.
Felállt és kinyitottam ,amit rögtön be is akartam csukni ,de nem tudtam mert , megállította a lábával a tárgyat.
-Figyelj én nem akarok tőled semmit.-hajtottam le a fejem.
Harry megfogta az állam és felemelte ,hogy a szemébe nézhessek.
Az arca már csak pár millimétere volt az enyémtől amikor megcsókolt.
A csókja tele volt érzelemmel és szenvedéllyel. Hamis szenvedéllyel.
- Te normális vagy? - löktem el magamtól. Furcsállta reagálásom, hogy én vagyok az első lány aki a "Nagy Harry Stylest" ellökte magától. Pedig ő csókolta meg. Nehéz az élet.
- Én? Én igen normális vagyok. De te? Te már egyáltalán nem biztos. - hah, rossz duma. Eléggé rossz.
- Na idefigyelj! - fogtam meg az inge gallérját, ezzel közelebb húzva magamhoz. Egyre jobban lehetett látni a szemében a vágyat. - Soha a büdös életben nem fogok lefeküdni veled! Nem leszek a következő áldozat. Ezt jegyezd meg! - mondtam magabiztosan, és már ki is mentem a mosdóból. - Zayn, mikor leszünk már ott?