Prológus

  Hiii emberkék :') szeretettel köszöntünk titeket ezen az új csodás blogon. Nem tudom kinek esett le a címből, de ez egy fanfic. :D A részeket valószínűleg felváltva fogjuk hozni, mivel ez a blog kettőnké.  Dylané és az enyém. Asszem mindent elmondtam. Jó olvasást! xx

Azt várom, hogy egyszer olyan gyermekem legyen, aki büszkén tekint a szüleire.
Nem úgy, mit az anyukája. - Becca Conor

  Nem hiszem el! Már megint az van amit ő akar. Elegem van. A drága sztárocska, aki elvette tőlem az anyámat. Amióta anya elvált a drogdíler apámtól minden megváltozott. Rájött, hogy nincs elég pénze arra, hogy eltartsa saját magát - ő mondta ezekkel a szavakkal! - ezért szerzett magának egy gazdag pasit. Akinek a gyereke egy 'álompasi'. A directionerek szemében. De hogy az én szememben micsoda? Egy gazdag, bunkó - aki mellesleg el van szállva magától. És hogy én mi vagyok az újdonsült családom szemében? Egy csicska. Nem hazudok, egy csicska. Mondanám, hogy az édes anyu lánya, aki az új bátyjával jó kapcsolatot ápol, de az mind hazugság lenne. Aztán még ott van a nővérem. Aki tegnap csak úgy beállít, hogy nincs hol laknia. Persze már 6 éve nem láttuk egymást, de amint a sajtó elpletykálta anyámék összejövetelét, megjelent.
  - Becca, gyere le! - ordította a szeretett mostohaapám. Remélem senki sem érti félre.
  - Megyek, csak ordíts! - kiáltottam vissza. Mikor leértem a lépcsőn haragos tekintettel nézett rám.
  - Hogy beszélsz te velem?
  - Ahogy nekem jól esik. Ma van a 18. szülinapom, és nem kaptam semmit! - mondtam kiakadva. Volt rá okom.
  Sikeresen lekevert egyet az arcomra. Megvan az ajándékom tizennyolcadik születésnapomra. Más kocsit, ékszereket kap. Én egy pofont.

  - Szereztünk neked egy lakást - jött ki a konyhából boldogan anyám - az lesz az ajándékod. - Hát a látszat néha csal. Azt akarják, hogy hagyjam békén őket.
  - Khm... Nem csak az övé.
  - Igaz mind a hármótoké. Zayn megtudja keresni a pénzt, Becca takarít, Elena pedig bejár az egyetemre. - Na ez már sok. Mi az, hogy én takarítok?? Mért találják ki nekem a feladatokat? Nem vagyok a szolgájuk!!!
  - Én nem fogok takarítani - jelentettem ki határozottan.
  - Hagyjátok már szegény Beccát, hogy azt csináljon amit akar. - jajj, a megmentőm. Elájultam.
  - Nincs a dolgaimhoz közöd! - rivalltam rá Zaynre. Nem bírom, egyszerűen ez sok.
  - Én csak segíteni akartam. De te tudod.

*egy hónappal később*

  Itt állok a házunk előtt. Eléggé lelombozó, mit ne mondjak. Lehet, hogy tágas, de szerintem ronda. A sztároknak nincs ízlésük. Sőt a szobám irritáló vörös. Hogy ezt ki találta ki nem tudom, de hogy én itt nem fogok tudni elaludni az egyszer biztos.
  - Becca, gyere beszeretnék neked valakiket mutatni. - szólt be az ajtón át Zayn. Gyorsan kivettem a laptopom, és miután bedugtam tölteni elindultam lefelé. 4 fiút pillantottam meg bőröndökkel. Csak ezt ne! Értem miért ilyen nagy a lakás! Nem akarok együtt lakni a szent ONE DIRECTION-nel. Persze, hogy majd olyan üzeneteket kapjak mindenhonnan a 'békés' rajongóktól: Mindjárt megöllek! Utállak! ... és társaik. Ismerem az ilyet, nem vagyok hülye.
  - Sziasztok! Tudnátok nekem venni egy olyan házat ahol békén hagynak? Kösz. - mondtam bunkón és felszaladtam a szobámba.


Ez csak egy kis ízelítő volt... a részek hosszabbak lesznek majd ! :)