8. fejezet: Otthon. Igazi Otthon

Édes drága olvasóink! Itt is van a rész :3 Túlléptük az 1500-zas oldalmegjelítést !! Nagyon köszönjük ! <3 (tudatom veletek, hogy minden bejegyzés elején valami ilyesmi fog elhangzani...:DD) 
Bár az előző rész picit rövid volt, ezt igyekeztem olyanra csinálni, ami picit hosszabb. éés (bumm bumm tss) ez lett belőle. Jó olvasást ! :)<3
xx S

Boldognak kéne lennem. De semmi olyasmit nem érzek ami arra utalna, kicsattanok az örömtől. - Becca Conor

  Zayn vett nekem egy házat, amit annyira nem díjazok. Mindig is utáltam ha más rám költi a pénzét. Ha nem olyan sok még elmegy, de azért egy lakás...Aminél ő fogja fizetni a gázt, vizet stb... Az már nagyon nagy ajándék, és semmi olyat nem tettem amivel ezt kiérdemeltem volna. Igen, beismerem, ezt hívják lelkiismeret-furdalásnak. Nekem is van ilyen érzésem, nem vagyok egy szívtelen dög. Amit még Harry nem mondott ki, de biztos vagyok benne, hogy gondolta már.
  - Na és Becca - nyitotta ki az ajtót Zayn - köszöntelek az új lakásodba. Ami csak a tied. - motyogta második mondatát. Mindketten bementünk, de én nem bírtam; sírva öleltem meg. Zokogtam, és egyfolytában azt mondogattam: Sajnálom...Nem akartam....Elcsesztem... Zayn pedig csak nyugtatott, és a hátam simogatta. Mikor már elég erőt összegyűjtöttem picit eltoltam magamtól, hogy belekezdjek a mondanivalómba.
  - Zayn. Köszönöm. Nem kell. - mondtam halkan, mire megkönnyebbülten fölsóhajtott. Abba a köszönömbe amit mondtam, minden benne volt. Hogy megvédett, hogy szeretett még akkor is ha leordítottam a fejét. Hogy féltett. Hogy saját húgaként tekintett rám. Ő ezt mind megértette. - Szeretlek drága egyetlen bátyám. - fúrtam oldalába megint a fejem.
  - Ugyanezt érzem drága egyetlen húgocskám. - nem láttam, de tudtam hogy mosolyog. Asszem szent a béke közöttünk.
  Hazafele miután beültünk a kocsiba, egyikünk sem szólalt. Nem mondható a csend ami közöttünk volt kínosnak, inkább gondolkodó csendnek neveznénk.
  - Min gondolkodsz? - kérdezte Zayn mosolyogva. Ránéztem, és az én arcomra is kiült a mosoly. Felhangosítottam a rádiót, és elkezdtem énekelni Best Song Evert. Zayn tehetetlenül felröhögött, mire odakaptam a fejem:
  - Mi az nem tudod a dalszövegét? Ha ha! Én tudom, te meg neem! - szólt belőlem az 5 éves óvodás. Zayn meg csak szakadt a röhögéstől. - Imádom azt a bandát akik ezt csinálták! Bárcsak találkozhatnék velük! - sóhajtottam színészien. - Ők az én szerelmeim! Már megszerveztem mind az 5 esküvőmet velük! - sóhajtottam, és sóhajtottam. Mindig drámatanár akartam lenni...
  - Na jó hagyd abba! Hacsak nem akarsz egy nagyon nagyot ütközni. - nevetett még mindig a sofőröm. A számnak lassan vége lett, de én még énekeltem tovább:
  - Beest songg eeeeeeveeeeeeeer! - véletlenül belenéztem a visszapillantó tükörbe, és észrevettem, hogy még mindig ugyanaz az autó követ. Mint 20 perccel ezelőtt. Én ezt tök véletlennek vettem, nem is ijedtem meg. - Héé! Még mindig ez a fekete autó követ! Nem ismered véletlenül? - fürkésztem Zayn arcát.
  - Dehogynem! Ezt hívják paparazzinak! - óó így már minden érthető. Leesett.
  - És akkor most mi lesz? - kérdeztem idegesen. Megint hangulatingadozás. 5 évesből, 40 éves. De jó!
  - Kapcsold be az öved. - időm sem volt semmire, rátaposott a gázra, és mintha csak játszana, ott is hagyta a lábát. Csak ez a valóság volt.
  - Zayn mennyivel mész? - erre a kérdésre nem jó válasz, hogy: A megfelelő háromszorosával. Egyre jobban kezdtem félni attól hogy a végén a kocsi elrepül. De tényleg. Azok a fránya paparazzik, meg még mindig a nyomunkban voltak. Nem rettentheti el egy fotótól őket semmi. Az sem, ha örökre a börtönben végzik.


  - Semmit sem láttam elég hamar jött, csak azt vettem észre, hogy a fejem elkezd lüktetni. És utána semmi. Semmi. - mondtam szomorúan. Egy hét telt el azóta, mióta szemből nekünk jöttek egy kanyarban. Mi szélsebesen hajtottunk, ők meg inkább középen, mint az út szélén. Mindketten hibásak vagyunk, de legfőképpen a paparazzik. Azok még mindig csak járkálnak bűntudatlanul, és keresik a sztárokat akiket lefotózhatnak. Persze ingyen.
  Harry magához akart húzni, de kibújtam az öleléséből. Nem érdekelt. Azóta se.
  - Figyelj Harry! Szerintem már lezártuk a témát. - mondtam és átültem egy másik székre. 4-en (kivételesen, mert Louis és Elena is itt szokott lenni, de most randiznak. Mondtam, hogy nem jó ötlet, de ő csak ment a saját feje után...) mint minden nap, ma is Zayn kórterme előtt álltunk, hogy felébredjen. Kómában fekszik, mióta megtörtént. Nem tehet róla senki. Így hozta a sors. Mondjuk mindenki halálra izgul (a mindenkiben az egész világot értem), hogy most meggyógyul, lesz a 1D, vagy végleg vége van...
  Nagy gondolkodásomban azt vettem észre, hogy társaságunk egy új taggal bővül. Egy csinos szőke lány jött, aki érkezésére minden a három fiú felállt és egy puszival köszöntötte. Csak én ültem még mindig magamba roskadva. A lány odajött, és idegesen a kezét nyújtotta, amit természetesen el is fogadtam.
  - Perrie Edwards. - a tekintetéből láttam, hogy még mondott volna néhány kedves szót, de a szemén ki lehetett szúrni; nem aludt az éjjel.
  - Becca Conor. - bólintottam mosolyogva. - Gondolom te vagy Zayn barátnője. - átgondoltam a dolgokat, és csak erre a következtetésre jutottam.
  - Te meg... - látszott rajta, nincs szüksége most ilyen "Találjuk ki te kivagy!" játékra.
 - Igen. - éreztem ,hogy egy könnycsepp buggyan ki a szememből.
Pár perc múlva ölelkezve sírtunk Perrievel. Ezt fura ,mivel csak 5 perce ismertem meg és már itt ölelkezünk .
Az ölelkezésünket a doktor zavarta meg.
  - Jó napot ! Őnnök Zayn Malik úr hozzátartozói ?-kérdezte Dr. Puckett ,amit a címkéjéről lehetett leolvasni.
  - Igen ,mi vagyunk..
  - Jó hírekkel jövők .Malik úr  felébredt és belehet hozzá menni , de csak egy ember.-közölte a doktor.
Ahogy kimondta ,hogy Zayn felébredt Perrievel egymásra néztünk és szó szerint ott helyben ugrálni kezdtünk.Persze erre oda jöttek a fiúk és nekik is elmondtuk ,hogy mi történt a bátyámmal .
Megbeszéltük Perrievel ,hogy először én megyek be mert, végül is nekem a bátyám.
Ahogy beértem Zayn nyakába ugrottam volna ,ha nem feküdt volna ágyban.
-Zayn többet ne ijessz ,megérteted??-szaladtam oda hozzá és átöleltem.
-Rendben húgi ,többet nem fordul elő...... -ölelt át ő is.

/Pár nap múlva/

Zayn már haza jöhetett a kórházból . És én is úgy döntöttem ,hogy vissza költözöm a "kis családomhoz".
Harryvel még mindig nem jövők ki , ráadásul most hozott haza egy lányt. Repesek az örömtől ,hogy előttem nyalakodnak és éjszaka az ő hangjuktól zeng a ház. Azt hiszem valami Tina vagy Kira , na mindegy .
Most a konyhában vagyok Perrievel és valami kaját dobunk össze magunknak .
  - Becca ti nagyon összeilletek Hazzával.-közölte Perrie.
  -Áh dehogy , ne hülyéskedj.-legyintettem.
  -Nem hülyülők.
Megforgattam a szemeimet és kimentem a nappaliba barátnőmmel. Pechemre pont ott volt Harry és a barátnője. Éppen nyalakodtak.
   -Élvezitek a nyálcserét? - szólt Perrie.
   -Drága Pezz ha nem tetszik akkor elmehetsz!  -szólalt meg nyávogós  hangon..
  - Neked csak Perrie.  -motyogott alig hallhatóan Perrie. 
Bekapcsoltam a TV-t ,hogy ne őket keljen hallgatnom.. Valami  hülyeség ment.
Gyorsan megettem a szendvicset és vissza vittem a tányért a konyhába.Betettem a mosogatóba a tányért.
Megfordultam és Harryvel találtam magam szembe.