5.fejezet : Kezdetek ,kezdete...

Sziasztok!Meghoztam a részt. Ja és ,hogy el ne felejtsem .
 Komi , Feliratkozás : SZABAD!! <3
Puszi , Pacsi :  Dylan~

Lehet ,hogy rossz emlék vagyok ,de felejthetetlen ! - Becca Conor

Miután Louisal meg volt ez a kis csevejgés vissza mentem a szobámba.
Elővettem a sporttáskámból a gördeszkám és elindultam az ajtó felé.
Ahogy odaértem, máris Zaynbe botlottam. Éljen!
-Baj van?-néztem rá látszólag 'kedvesen'.
-Tönkrement a pólóm miattad!
-Sajnálom.-vontam vállat, és kikerültem. Ő jelen pillanatban nem érdekel. Ő nem.
Kimentem szó nélkül a közeli parkba,amit idefele szúrtam ki magamnak.Buggyos nadrágomban, bő pólómban szerintem közéjük illettem.Akik közé régebben is tartoztam.A deszkások közé.
Felvettem a sapim-csakhogy fokozzam a menő 'imidzsem'-,letettem a földre a deszkám.Hezitálva,de ráálltam.Muszáj leszek túlesni az első lépésen,akármilyen régen is csináltam.Begurultam a pálya közepére,és örömmel tapasztaltam,hogy ezek itt profik.Régen én is az voltam,de a sorra jövő csalódások miatt eltiltottak, pedig az volt az egyetlen elfoglaltságom,ami egy picit is, de segített a depressziómon.
Elbambultam, csak arra észleltem fel, hogy egy fiú megböki a vállam:
-Ki vagy te?-kérdezi, miközben a rágóját csámcsogja. Szakadt, kopott farmer, kigombolt ing, ami megengedi hogy ráláthassunk a gyönyörűen kidolgozott felsőtestére. Igazi rossz fiú, deszkásan.
-Én? Becca.-nyújtottam a kezem. Elfogadta,és kezet fogtunk.Mélyen a szemembe nézett.Igen, üdvözölt, és azt akarta tudatni velem, hogy ő a főnők. Ha nem tetszik neki amit csinálok, húzzak innen. Alap, hogy ezt tudom.
Biccentett a fejével egy üres területre, hogy mutassam meg mit tudok. Az egész pályán megállt a levegő, mindenki félre vonult. Ja igen, vannak csicskák, akik félnek. Ez van.
Begurultam a közepére, és egy nagy sóhajtás után elkezdtem a produkcióm. Egyre nehezebb trükköket végeztem el, majd egy utolsó kikckflip után abbahagytam. Csönd telepedett le, mindenki engem figyelt. Az a pasas akivel az előbb 'megismerkedtem', odajött hozzám és a fülembe súgta:
-Köszöntünk itt.

Mosolyogva gördeszkáztam haza, egy hosszú nap után. A nap már lemenőben volt. Hazaérve bejelentkeztem a hotelnál, és már indultam is a szobámba. Még mindig vigyorogtam mikor a közös szobánkba léptem be Louissal. Az előszobába meghallottam, hogy éppen telefonál. Tudom nem szép dolog, de hallgatóznom kellett.
-Drágám tudod, hogy a sajtó előtt nem...Igen szakítani fogok vele, úgy hogy elmegyek a másikkal randizni. Ha jól tudom Elena. Azt meg lekoppintom, és csak a tied leszek, érted drágám?-na ennyi elég is volt. Picit hangosan újra kinyitottam és becsuktam a bejárati ajtót, csakhogy hihetőbb legyen a szerepem.
-Szia!-léptem be a hálóba, ahol sajnálattal tapasztaltam,csak egy franciaágy van. Vele nem fogok aludni, az biztos. Gyorsan lecsapta a telefont, és zavartan nézett rám.
-Hol voltál? Mindenki téged keresett.-vállat vontam, mert egyáltalán nem érdekelt.
-Nem mindegy?Már itt vagyok. És senkinek nincs köze hozzá.-ez igaz, mert nincs közük hozzá. Kinyitottam a hűtőt, és kivettem belőle egy dobozos kólát, a szomjamra.
-Kivel feküdtél le?-sóhajtott, mintha újra azzal a problémával szembesülne.
-Mért feltételezed azt, hogy lefeküdtem valakivel?-nyitottam ki a kólám.
-Vannak húgaim.
-És a húgaid ribancok, csakúgy mint a bátyjuk?-erre a kijelentésemre megdermedt.Csak azt lehetett hallani, ahogy kortyolom az italom.
-Tessék?

Harry szemszöge:

Megbeszéltük Louissal, hogy helyet cserélünk, mert Zayn szerint jó hatással vagyok Beccára. Ez pont jól jött, mert már kinéztem magamnak. Jó kis csaj, csak kicsit makacs.
Már a szobájuk ajtaja elől lehetett hallani azt az ordítozást ami hallatszik. Gyorsan berontottam, csakhogy véget vessek ennek.
-Te vagy a ribanc!-ordította Louis, de amint meglátott a szeméből ki lehetett olvasni, hogy magában káromkodik egy jót.
-Miért vitatkoztok? Becca te hol voltál egész nap kerestünk!-szidom le mindkettőjüket, és elérem, hogy rám nézzenek.
-Valahol. Nincs hozzá közöd.-már megint. Már megint bunkó. Ennek a lánynak van egy titka, amit én nem tudok..
-Louis takarodj!-mutattam ki az ajtóra. Fölvette az összecsomagolt bőröndjeit, és kiment.Maga után becsukta az ajtót, és én rögtön Beccára néztem.-Minek neked minden áldott nap veszekedni? Elcseszed az életünket!
-Én cseszem a ti életeteket? Én?? Így gondolod?-nézett mélyen a szemembe, válaszra várva.Félve bólintottam, amit lehet nem kellett volna.-Gondolkodj mielőtt bármit is teszel.
Azzal kiment a szobából, engem otthagyva.