13. Fejezet: Reggeli problémák... De még mekkorák

Sziasztok! Hát itt volna az fejezet. Siettem vele ,hogy minél előbb kész 
lehessek vele. És most itt van .Jó olvasást !

Puszi :  Super Girl 

"A fájdalom csak arra jó, hogy tudd ,hol hibáztál."  -  Becca Conor

  Reggel tökre megijedtem. Harry karjaiban csak félni lehet. Gondolom leitatott. Erre az egyszerű tényre onnan jöttem rá, hogy a fejem iszonyatosan fáj, és az utolsó emlékem az az, hogy elmegyünk a kisírt szemű Perrievel, és a kamerával egyfolytában fényképező Eleneával - na meg persze Harryvel -, egy puccos étterembe. Szupi. Ezek szerint bármi megtörténhetett. Ugye nem?? Csak nem hülye annyira a tudat alattim... Vagy mégis? Semmire sem emlékszem. És miért csak fehérnemű van rajtam? He? Basszus! Barom. Istenem! Nekem innen el kell szöknöm! Jajj. Megint megcélzom Lisát. Hisz most volt az első éjszaka a 2 hónapból, mire lesz még képes! Csak dugó partner kell neki! Hallatlan. Hülye vagyok. El kell szöknöm megint.
  - Mit tervezel? - motyogta Harry. Lehet, hogy onnan tudja, mert az ujjammal dobogtattam az ágyon? Felébredt. Még jó, hogy nem hangosan gondolkoztam. - Nyugodj meg, nem feküdtünk le...még. - a mondat első felére, egy sóhaj hagyta el a szám. De a másodikra? Na ott ledöbbentem.
  - Ugye nem hiszed, hogy veled, aki egy nyomorult pasikurva, lefekszem? Azért annyira nem vagy hülye nem igaz? Vagy mégis? - kérdés, kérdés hátán. Bevallom, a pasikurva picit durva, de az durvább, hogy le akar fektetni.
  - Mit mondtál? - kérdezte hangsúlyosan.
  - Pasikurva vagy. - vágtam hozzá a szavakat.
  - Vetkőzz. - ült fel az ágyon, mire én felé fordultam.
  - Mi? Minek? - döbbentem le, és felé fordultam, még mindig a betakarózva, nyakig. Csak nem hiszi, hogy fehérneműben ott fogok előtte flangálni.
  - El foglak vinni néhány haveromhoz, akiknek odaadlak, és marhára nem fogják érdekelni ki vagy, ki nem vagy... Simán megerőszakolnak majd. Ezt szeretnéd?
  - Költői kérdés volt? - reménykedtem benne, hogy ezt nem gondolja komolyan.
  - Szóval nem szeretnéd. Akkor viszont engedelmeskedned kell nekem. És nyugi, nem akarlak lefektetni. Majd te fogod akarni. - mondandója végén kacsintott egyet. Ááá teljesen elvarázsolt. Vagy nem.
  Mindegy.
  - Én aztán biztos nem! - álltam ki az igazam mellett. Kizárt, hogy én egyszer pont Vele akarjak lefeküdni. Csúnyán nézett rám, és elkezdte ropogtatni az ujjait, ezzel tudatva, készen áll, hogy elcipekedjen engem, az úgynevezett barátaihoz. Miért zsarol? Miért? Én vagyok az áldozat, mint mindig. Megszoktam. Nem új nekem ez a helyzet.
  Bólintottam a fel nem tett kérdésére, amikor mind a ketten, egy sikításra kaptuk fel a fejünket. Mivel mind a kettőnkön csak fehérnemű volt, gyorsan felkaptunk magunkra egy köntöst, és leszaladtunk a lépcsőn, egyenesen a nappaliba, ahol megtaláltam a síró Perriet, a rendőrséget, Zaynt a pisztolyával, és néhány fotóst. Ebben az esetben, annyira nem volt jó ötlet ez a köntös. Éljen.
  - Harry! Harry! Lefeküdtetek? Jártok? - hirtelen megvakultam a vakutól, ami rám jött. Ez a pink köntös mindkettőnkön félreérthető helyzet volt, de hát...
  - Ebből hogy mászunk ki? - motyogtam az orrom alatt halkan, de pont elég hangosan, hogy Harry meghallja.
  - Fingom sincs. - röhögött fel. Fingom sincs. Oké.
  - Kérem a riportereket fáradjanak ki! Most! Senki sincs biztonságban, egy embernél pisztoly van! - kiáltott egy rendőr. Niall ekkor vánszorgott le a csigalépcsőn kómásan, de mikor meglátta mekkora a kavalkád, rögtön felébredt.
  - Mi történt? - jött oda hozzánk - Megtörtént? Ezt gyorsan lerendeztétek. - állapította meg a hamis tényt, miután végignézett rajtunk. Argh.
  - Semmi nem volt. - válaszolt neki nyugodtan a pasim. De szar ezt így kimondani.
  - És el is higgyem. - gúnyos válasza után, rögtön Zayn felé fordult - Zayn. MOST TEDD LE! - oda akart szaladni, bár a kreol bőrű fiúval nem lehetett akkor bírni. Meghúzta. MEGHÚZTA!
  - Becca... - jött oda hozzám Perrie zokogva. Nem lehetett megvigasztalni.
  - EMBEREK KIFELÉ! MOST! - kiáltott fel egy rendőr, mire a sajtósok engedelmeskedtek szerencsére, és kimentek. Csak a rendőrök, és mi maradtunk ott. Mivel a tömeg elment, megpillanthattuk Liamt, Louist és Elenát, akiket ezelőtt a tömeg elnyelt.
  - Ssss. - csitította Pezzt Harry. - Nem lesz semmi baj.
  - Dehogynem lesz! Egy hülye! Saját magában tett kárt. - amint az ember belenézett Perrie szemébe, láthatta: csalódott egy neki fontos személyben.
  - De még mekkorát... - suttogta maga elé Louis, aki időközben odaért hozzánk.
  - Kisasszony, maga Mr. Malik testvére? - jött oda hozzám egy rendőrnő, mire félve bólintottam. - Jöjjön velem.

Na szóval, csak hogy mindenkit tájékoztassak, nem mindig egyikünk írja meg a részt. Most például Írótársnőm megírta a bevezetést, én meg a részt. 
Azt szeretném kérni, hogy aki olvassa a blogot, az komizzon. De ne csak annyit, hogy kövit, hanem írja le a véleményét. Jól esne, mert nem tudjuk megéri-e folytatni. 
Még egy dolog: kitettem egy közvélemény kutatást, miszerint ha csinálnánk a blognak egy Facebook-csoportot, hányan lépnének be. Szóval örülnénk ha áldoznátok rá egy percet, és rákattintanátok vagy az 'Igen'-re vagy a 'Nem'-re. 
Köszönjük szépen! :)
xx S