12. fejezet: Legújabb "pár"

Sziasztok! Bocsi ,Bocsi és bocsi a sok késésért csak bonyodalmak voltak.

De tegyük félre a bajokat .Megvagyunk a 12.fejezettel is.

na nem húzom az időt itt a rész.

UI.: Komizni és Feliratkozni : Ér !! <3

Puszi : Dy~

Attól még hogy nem vagyok normális, meg lehet engem is becsülni! - Becca C.

  - Na szóval akkor most Zaynt utálni kell. - értelmezte a dolgokat Harry a kocsiban, amire bólintottam. - De nem értem mi baja van. 

  - Te beszéltél Perrievel nem tudom hány órát! - értelmes agyamban még mindig a féltékenység ült. 

  - Igen, arról, hogy ha kibékülnek meg kéne szervezni Louis szülinapi buliját. 

  - Jó, oké, értem. - nyugodtam meg. De miért nem velem beszéli meg? Hm? 

  -  Becuccolhatnál a szobámba. - állt meg a pirosnál, ezért a szemembe tudott nézni. Én meg nem értettem miről beszél. 

  - Mert? 

  - Megígérted. Leszel a csajom. - nézett rám. Miért mondtam én egyáltalán ilyet? Tagadom. Egy próbát megér. 

  - Én ilyet nem mondtam. Ráztam meg a fejem. - a lámpa zöld lett, és Harry végre levette rólam égető szemeit. 

  - Dehogynem. - mikor kimondtam azokat a szavakat, amiket, nem gondoltam komolyan. Azt hittem elfelejti, de nem. Sajnos. Becca, ezt jól elcseszted! 

  - Bizonyítsd! - utolsó lehetőség. Azt vártam volna, hogy elkezd izzadni, és megvakarja a fejét, aztán benyögi: Győztél! de nem így volt. Csak szokásosan vigyorgott, amit utálok. Ilyen mosolya csak akkor van, mikor nyertesnek érzi magát. Ebben az esetben, tényleg az volt. Wááá, de utálom. 

  - Ott a telefonom, az összes beszélgetést felveszi. - nevetett fel. 

  - És, mit akarsz, mit csináljon a csajod? - érdeklődtem aggódva. Ebből nem fogok jól kijönni. Láss csodát, igazam lett:

  - Költözz be a szobámba, és két hónapig azt csinálok veled amit akarok. - nem ellenkeztem. Minek? 

  - Az az ...amit akarok... mit jelent? - féltem a választól. 

  - Meglepetés. - mondta titokzatosan, amire én sóhajtva hátradőltem az ülésen. 

  Az út többi része hangtalan volt. Én gondolkoztam. Harry szintén gondolkozott, valószínű azon, mit fog csinálni az elkövetkezendő két hónapban. Nem akarom tudni. 

  Én rontottam el, mikor kimondtam a szavakat: Leszek a csajod... Életem legszerencsétlenebb mondata volt. Ráadásul Tomt is cserben hagytam, azt sem tudom mi van vele. Mi az a nagy baj, amiért hívott. Most valószínű ott ül a szobájában, és vár. Hogy mire? Inkább kire... Rám. Rám vár. De én nem vagyok ott. Cserben hagytam, egykori legjobb haverom. Ez is csak én lehetek. 

  - Itt vagyunk. - kotorászott Harry a zsebében, és mikor megtalálta amit akart - ez esetben a kapunyitótól -, kinyitotta a vele (milyen nagy felfedezés) a kaput. Behajtott a garázsba, olyan gyorsan, hogy én csak arra észleltem föl, kiszállt, és kinyitja nekem az ajtót. - Hölgyem? 

  - Óvodás? - jóvanna' tőlem már meglehetett szokni. 

  Harry mit sem törődve, kivett, és miután becsukta az kocsi ajtaját, be akart vinni a házba. Nem volt könnyű dolga, hiszen rúgtam, ütöttem, mint valami hülye. 

  - Áá basszus, a lábam be fog lilulni! - akadt ki. - és nyugodj le, és színleld azt, hogy a barátnőm vagy. Nevess fel, mintha valami jó kis viccet mondtam volna. A többiekkel is el kell hitetni. 

  - Azt hiszed megcsinálom? - kérdeztem tőle gúnyosan. - Meg is csókoljalak? - tártam ki a kezem, ami ez esetben az egyensúlyomat is jelentette: majdnem kiestem Harry kezéből, ezért karjaim kénytelen voltam a nyaka köré kulcsolni. 

  Válaszára már nem jutott idő, mert beértünk. Mindenki minket bámult, Perrie szeme kisírt volt, a többiek meg gondolom még mindig a buliban voltak. Perrien kívül még Elena volt ott, aki próbálta vigasztalni, sikertelenül. 

   - Veletek meg mi van? - csodálkozott a nővérem. Harry erre...MEGCSÓKOLT! Bassza meg! Megcsókolt! Wáááááá. Pofon akartam vágni, de tartanom kellett magam. Csak egy picit volt nehéz.

   Nem is volt igazi csók, talán inkább egy hosszabb szájpuszinak nevezhetnénk. De ez bőven elég volt, hogy a nappaliban ülő mindkét lány, elkezdjen sikongatni. 

  - Úristen! Hát ti jártok! Ezt meg kell ünnepelni! - lelkesedett föl Pezz. 

  - Megvagyunk nélküle is. - válaszoltam "szerényen". Elmehetnék színésznek. 

  - Juj hozom a kamerát. - pattant fel Elena a kanapéról.

És nem hülyéskedett ,tényleg hozta a kamerát. Ez egy hülye, komolyan mondom.

Ahogy Elena beindította a kamerát  Harry megint megcsókolt és ennyi .

Drága nővérem leállította a kamerát és ugrálva + visongva elugrabugrált. 

Na ennek is vége.

  -  Gratulálok nektek! - ölelt meg Perrie ( közben bemutattam Harryek a középső ujjamat).

  -  Köszi !  - sóhajtottam.