14. fejezet: A vég előtt

Sziaasztoook!! :) úúúj rész! remélem mindenki happy, hogy a múltkori rész elég hamar jött, mert az előző, elég későn... 
mindegy. 
a történet, az én mocskos fantáziám...(muhahahaa) bocsi, hogy ilyen. nem tehetek róla, nem tudom a sima szerelmes boldog párt leírni. az nehéz. bocsiii. nem akarok egyik blogolvasónkat sem elszomorítani. de ha sikerült, az jó, mert legalább érzelmeket váltok ki belőletek. :)
szóóval, itt a (rövid) rész! jó olvasást! :)
xx S

Vége van. Vége. 

  Követtem a rendőrnőt, aki egyenesen a vécébe vezetett.
  - Itt nyugalomba tudunk beszélgetni - tájékoztatott tartózkodásunk miértjéről, amire csak egy félős bólintást kapott. - Ne ijedj meg. - kezdte lassan - Sajnálom. - mi?? Neem! Az nem lehet!
  - Zayn még él! Nem hagyna itt minket! - akadtam ki.
  - Ha igazad lenne, akkor nem lőtte volna fejbe magát! Mindent megteszünk érte, hogy megmentsük, de nem fog sikerülni! Ha sikerül is intézetbe kell mennie! - ez a nő a szememben egyre csak rosszabbodott. Mi az, hogy akkor nem lőtte volna fejbe magát?
  - Miért csinálja maga ezt? Hiszen egy világ lenne csalódott ha meghalna! Meg kell őt menteni! - zokogtam a falnak dőlve.
  - Michael Jackson halálán is túl tették magukat! Ez ahhoz képest semmi lenne! - ordított velem.
  - Tudja, maga egy szívtelen dög! - vágtam hozzá a szavakat. Szemeit csodálkozásában kidüllesztette. Én meg folytattam:
  - Soha nem volt még egy szeretettje bajban?! Van magának olyan egyáltalán? Mert amiket most hozzám vág, rohadtul nem ezt mutatja! Bassza meg, simán megtudnák menteni! A mai világban már ez is lehetséges! És nem mondja azt, hogy nem! - üvöltöttem, és kirohantam a vécéből. Amint Harry meglátta, hogy sírok odajött hozzám, és a karjaiba vont. Olyat érzésem volt, mint régebben. Biztonságban éreztem magam vele. Ő volt az egyetlen biztos pont.
  - Nem lesz semmi baj. - suttogta a fülembe. Ezzel a mondattal nem lehet megnyugtatni egy embert, mikor már baj van! Ha már baj van, később is az lesz!
  - Dehogynem Harry! A banda feloszlik. Az egész világ Perriet fogja hibáztatni, mert az egyetlen valószínű ok az, hogy miatta lett Zayn öngyilkos. Mert öngyilkos lett. - az utolsó mondatomat a lehető leghalkabban mondtam. Alig bírtam kiejteni a számon ezt a tényt. Elment.
  - Nyugi majd egyszer taliztok. - mondta nyugodtan, mire kikerekedett a szemem.
  - Hülye. - löktem meg a vállát. - téged ez egyáltalán nem érint meg? A bandatársad... - nem folytattam. Elégszer kimondtam már.
  - Ha tudnád mit érzek... - sóhajtott.
  - Át tudom érezni. - mondtam még mindig a vállába. Sírtam. Ilyet nagyon kevésszer csináltam az életben. Tudtam, nem éri meg apróságokért. Azzal csak az életed rontanád el, ha minden apróságért sírnál. El - ron - ta - nád. Tapasztalat megvan.
  - Áááááá! Hogy képzeli??? - hallottuk meg egyszerre Perrie nagyon - huu - magas hangját. - Ő ÉL! NEM HALT MEG! LÁTJA LÉLEGZIK! - gyorsan odasiettünk hozzá, hogy lenyugtassuk.
  - Kuss legyen! - kiáltott neki vissza az a rendőrnő, akivel én is voltam. Egyre rosszabb a szememben.
  - Na maga csak maradjon csöndben! - jött közelebb a csendes Liam, aki most kieresztette a hangját.
  - Mit mondott? - mintha nem hallotta volna.
  - Azt, hogy tűnjenek innen el a házunkból! És vigyék el a fotósaikat is! Mintha nem tudnánk, hogy csak azért hozták őket ide, mert a címlapon akartak volna szerepelni! Megkapták! Éljen! Pápá. - tolta ki a rendőröket Harry. Picit másképp látja a világot. Belelát az emberek gondolataiba. És teljesen igaza is van.
   A rendőrök elmentek, a fotósokkal együtt. Mi meg cselekedtünk. Niall Perriet nyugtatta, Liam Zaynnél fekvőtesténél volt, és fújkált az orrába, Harry káromkodott, Louis vizet hozott, én meg hívtam a mentőket. Mert hát az értelmes rendőrök eddig ezt nem tették meg. Mért is tették volna...
  - Hallo. Itt Becca Conor. Igen, én vagyok Zayn Malik testvére. Jöjjenek ide, baj van, majd itt elmesélem milyen egy sztár testvérének lenni! - hjajj. Már mindenki felismer, anyámnak köszönhetően. Hisz ha anyám nem megy hozzá Zayn apjához, nem lennék Zayn féltestvére... Ami azt jelenti, a világ sem ismerne. Mondjuk az életem is rosszabb lenne.
   - Jó napot! - köszönt nagyot Louis, mikor meglátta a fehér ruhás mentőst. - Arra tessék! - mutatta az irányt, a férfi meg vele ment.
  Most fog kiderülni: Zayn túléli, vagy nem.