16. fejezet: Mi történt itt?

Kedves olvasók! Sajnáljuk, de a blognak lehet lesznek kisebb nagyobb szünetei, mert az iskola, annyira nem megy... sikeresen mindkettőnknek gyűlnek az egyeseink... szóval most a tanulásra próbálunk jó sok időt szánni, és ha a blogot elhanyagolnánk, akkor sajnáljuk, de előre szóltunk. ez így nem működik, pedig jó lenne. a hétvégéink zsúfoltak. most egy sokkal durvább évünk van mint a tavalyi, és nagyon nehéz megszoknunk. de garantáljuk, hogy a blogot nem hagyjuk abba!:) csak ennek a kis szünet(ek)nek muszáj közbejönnie. tényleg nagyon sajnáljuk. 

sajnos az előző részhez nem kaptunk komit, de mivel bevezettük a pipát, abból kaptunk hármat. köszönjük!:) arra szeretnénk titeket kérni, ha olvassátok a blogot, komizzatok! nagyon jól esne, már az is, ha csak annyit írnátok kövit, de ha a véleményeteket is beleírnátok, az lenne a legjobb. 

xx S 

Régebben nem tudtam mi az a boldogság. Most se tudom, csak egy kicsit. Hisz boldog voltam, csak az a személy, aki segített ebben, mindent elrontott. - Becca C

  Nem hinném, hogy voltam valaha ilyen állapotban, mint most. Mondanám azt, hogy mikor a drogdíler elment, de az teljesen más téma. Akkor egyedül éreztem magam alapból, az csak rátett egy lapáttal. Most meg... Végre valaki meghallgatott, valaki szeretett, de az is elment. Túl kéne rajta lépnem. Nem megy. Az lehetetlen.

  Sok évem van még. Ki kell használnom az életet. Nem ragadhatok itt le. Nem lehet. Az túl könnyű lenne. Én nekem egy olyan csajnak kéne lennem, aki bírja. Aki annyi mindent átélt már, hogy nem. Nem állhat meg itt. Akkor túl gyáva lenne. Azt meg nem szeretné, ha lenéznék. Különben is, vannak olyanok, akik sokkal régebb óta ismerték. Nekik lehet nehezebb nem neki.

  - Becca... - hallottam meg Perrie éppen működő hangját. Nagyon halk volt, épp, hogy hallani lehetett.

  - Perrie? - kérdeztem vissza mosolyogva. Az a mosoly, az csak az álarc volt. Mint mindig.

  - Azt hiszem a hangomnak annyi. És holnap kezdődne a turnénk.  -  suttogta.

  - Csinálok neked egy mentás teát.  -  javasoltam.

  - Köszi.  -  ült le az egyik székre.

Feltettem a teát főzni és pont akkor toppantak be a fiúk.

  -  Megjöttünk.  -  hallottam Harry hangját.

  -  Hallottuk.  -  szólaltam meg.

Ahogy kész lett a tea levettem a tűzhelyről és kiöntöttem egy bögrébe amire 'Perrie' volt ráírva.

Emlékszem ,hogy Perrienek csináltatta Zayn az második évfordulójukra.

  -  Tessék.  -  adtam át neki a bögrét amiben a meleg ital volt.

Válaszul egy mosolyt kaptam. Kimentem a nappaliban ahol a 4 fiú volt.

Majdnem elaludtak.Leültem Harry mellé aki nyomba elmosolyodott .Tehát nem alszik.

Átkarolta a vállam és vállára döntöttem fejemet. Bekapcsoltam a TV-t és egy ilyen híradó féleség ment.

- Négy napja a híres One Direction egyik énekese Zayn Malik öngyilkosságot követett el.

Családja és barátai szeme láttára.Őszinte részvétem családjának ,ismerőseinek !  - mondta a műsorvezetőnő.

Könnyek szöktek a szemembe ,ahogy meghallottam Zayn nevét. Elfordultam és egyenesen Harry vállába 

temettem a fejemet.Nem tudom meddig lehettünk ,így csak mert, azt vettem észre ,hogy Harry a hátamat simogatja.Ilyenkor elérzékenyülők és még jobban vonzódóm hozzá. Nem értem, hogy tudja ezt belőlem kihozni. Ilyet soha nem érzek, csak ha vele vagyok. Lehet, hogy kegyetlen, de ez van. Neki is van szíve, akárcsak mindenkinek. 

  - Harry.... - suttogtam. 

  - Igen? - mosolygott rám kedvesen. 

  - Mi lesz? - ez a kérdés mindenre vonatkozott. Nagyon sok mindenre. 

  Egy sóhaj erre nem válasz. Nagyon nem. 

 - Hmm? Mit csináljunk? Várjuk, amíg Zayn feltámad, és zombi lesz? Nem állhatunk itt tétlenül, és várhatunk. Mire várunk? Tapsra? - erre a mondatomra egy tenyér összecsattintást kaptam, taps gyanánt. Ha-Ha. - Nem vicces. Komolyan gondoltam amit mondtam. 

  - Én meg komolyan vettem. Figyelj Becca, ezzel neked nem kell foglalkoznod, a cég akarja a temetést lerendezni. Majd ők megcsinálják, sőt, állják az egészet. Nem kell semmit se csinálni, csak a meghívottak listáját rendezni, de azt Liam magára vállalta. - mondta lazán, én meg csak kitágult szemekkel bámultam rá. Akár ordítottam volna, de a többiek aludtak. 

  - Ez csak vicc volt... Ugye vicc volt?! - néztem rá kétségbeesetten. 

  - Nem, ez így van. Nem viccelek. Mi ezzel a probléma? 

  - Semmi... - ráhagytam a dolgot. Nem akartam veszekedni, így is törékeny vagyok jelen pillanatban. Elég nekem egy csalódás, most össze kell tartanom azokkal, akik engem is támogatnak. 

  Fölöttünk egy nagy csapódást hallottunk. Nem volt nehéz kitalálni ki volt az, hisz egyedül csak Perrie van az emeleten. Gyorsan felszaladtunk, és megtekinthettük Perrie fekvőtestét, ami mellet a meleg tea ki volt öntve, a bögre meg eltörve. Mi történt itt? 

  - Jézusom. - mondtam magam elé meredve, a látványra. A függöny letépve, az ágynemű a földön. Perrie és Zayn közös képe, csakúgy mint a bögre, összetörve a földön. A szőnyeg eltűnt (?), az ablak nyitva, épp eléggé ahhoz, hogy a szél tudja ide-oda csapdosni, aminek az eredménye az, hogy a falon is nyomot hagy. 

  - Basszus. - motyogta Hazz. Nem hiszem el! Megint kárt tett magában! Perrie, miért vagy ilyen?! 

  - Hagyjatok... Ha Zayn meghalt én is megfogok... - nyöszörögte a földön lévő Perrie. Meglepődtünk, hogy nem alszik, de azon még jobban, hogy beledöfi az bögre egyik hegyes darabját a mellkasába.