10. fejezet: Láthatatlanság

Hello everyboodyyy !! Meghoztam a részt.
Ha tetszik : KOMIZNI , FELIRATKOZNI !!!!!
Na kellemes olvasást !  <3

Megismersz , megszeretsz ,elfeledsz  - Becca C.

Perceken át az arcomat fogtam guggolva.Iszonyatosan fájt. Ahogy enyhült a fájdalom felálltam Harryvel szemben. És az egyik pillanatban beleütöttem erőből a gyomrába.
  -  Gondolkodj mielőtt cselekszel.  -  mondtam majd kimentem a szobából.
Lementem a nappaliban ahol Niall és Liam volt. Na , jó megpróbálok velük kedves lenni.
  -  Sziasztok . Mit néztek ?  -  erőltettem egy kis mosolyt az arcomra.
  -  Nagy fiúk 2 . Vagyis csak nézni fogjuk.  -  nézet rám Liam.
  -  Becca miért lettél ennyire .........kedves?  -kérdezte Niall.
  -  Öhm...... Nem tudom.  -vontam meg a vállam. Hogy miért lettem ennyire kedves? 1. Próbálok összebarátkozni a dologgal, miszerint velük fogom leélni...hm ha belegondolok életem nagy részét. 2. Nekem is van szívem. 3. Picit nehéz a bunkó csaj szerepét játszani. +1. Inkább szeressenek, mielőtt Harry kinyír.
  Ez van.
  Célba vettem a konyhát, ahol csináltam pocornt. Három tálba elosztottam, mindegyikünknek. Mikor visszamentem a nappaliba, már Louis is ott volt. Francba. - motyogtam. Gyorsan visszasiettem oda ahonann jöttem, és egy plusz tálba öntöttem pattogatott kukoricát. Immár 4 tállal mentem vissza, és magamban imádkoztam, ne menjenek oda még többen. Bár, csak Harry tudna odamenni. Nem tévedtem, hiszen ott is volt. Ez így nem jó. Bevállaltam - nehogy visszakeljen mennem a konyhába -, hogy magamnak nem adok.
  - Mindenkinek popcorn. - szétosztottam a tálakat mindenkinek. Harrytől egy szúrós pillantást kaptam köszönömül. Kedves.
  - Mennyiről maradtam le? - ültem le az egyik fotelba.
  - 1-2 percről. - mosolygott rám Louis. Furcsa. Megbocsájtott volna? Pedig a múltkor leribancoztam...
  Harry egész film közben engem nézett, és úgy éreztem itt az ideje cselekednem.
  - Látjátok Taylor Lautnert? Ő a kedvenc színészem. Olyan sármos, izmos, jóképű, szexi...Egyszer szeretnék vele találkozni. - sóhajtottam színészien. Harry lekapta rólam a tekintetét, mire én odakaptam a fejem. - Már vagy 12 éves korom óta róla álmodozom. Én vagyok a legnagyobb rajongója. - ez még nem volt elég. Legalábbis nekem nem. - Azóta is a közös esküvőnkről álmodozom. - túloztam. Harry felköhögött, gondolom félrenyelte a popcornt.
  - Ha szeretnéd összehozhatunk neked vele egy találkozót. - ajánlotta fel Liam.
  - Tényleg? - csillant meg a szemem. Harryét nem láttam, ami egyben jó is, és rossz is. Ha láttam volna, magamban biztos elhallgattattam volna egy sátáni kacajt. Mindegy.
  - Ja persze. Megvan a száma. - Harry beleivott az üdítőjébe. Rossz ötlet volt.
  - Mi? - szállt be a beszélgetésbe Bonygyi  - Hogy hívnád meg? Gyere már át, és kérd meg a kezét. - gúnyolódott.
  - Miről van szó? - Perriék is megjöttek. Túl gyorsan. Ahogy észrevettem, csak nekem tűnt fel.
  - Harry féltékeny Taylor Lautnerre. - közölte velük a híreket Louis.
  - Megeshet. Rájött hogy jobban néz ki. - legyintett Zayn.
  - Nem is! Egyáltalán nem érdekel. Azt se tudom ki ez! - védd magad drága. Ebbe már úgyis nyakig benne vagy.
  - 2 hónapja voltunk a díjátadón, ő is ott volt. Már akkor is bunkó voltál vele. - Niall is beszállt. Lassacskán felálltam, és Perrie után mentem az emeletre, otthagyva a fiúkat. Valami nem jó. Mármint közöttük. A szobájukhoz érve bekopogtam. Nem jött válasz, ezért picit hezitálva, de bementem. Na és ott. Ott történt az, hogy egy nálam nem sokkal idősebb (2-3 év) nőt látok sírni, az ágyán összekuporodva.
  - Jajj Pez mi történt? - mentem oda hozzá, és rögtön a háta simogatásával próbáltam nyugtatni. Ez sosem válik be,de mindenki ezt csinálja, szóvaal...
  - Semmi. - válaszolt szipogva, és felült. Csendben ültem, és vártam hogy elkezdje. Mert egyszer úgy is elfogja.
  Már minimum 10 perce ültünk ott, mikor nem várt személy lépett be az ajtón. Ebbe az estebe Zayn lenne az elképzelhető, mivel Perrietől kér bocsánatot, a számomra még ki nem derült probléma miatt. De neeem, pont neki kell bejönnie, akinek pont most kell megjelennie.
  - Mi történt? - ez a kérdése gondolom nem nekem hangzott. Szólásra nyitottam a szám, de mint mikor a popcornt adtam neki, megint egy szúrós pillantás. Szeret engem. Ez csak ezt jelentheti.
  - Zayn... - és Perrie mindent elmondott. Harrynek. Nekem nem, de neki igen.
   Néha kisebb szüneteket tartott, mikor kifogyott a levegője, mert túl gyorsan hadart. Már a hadarás legfelső szintjén járt.
  És elmesélte. Ha jól értettem Zaynt egy lánnyal látta, és megfogta a kezét, plusz nem látta rendesen, de szerinte egy csók is csattant. Ez aközben, mikor épp a mosdóba volt. Ráadásul néhány rajongó odajött hozzájuk - közben Perrie visszaült már Zayn mellé a "titokzatos csaj" elhúzott -, és megkérdezték mikor lesz esküvő. (Én ezt egy picit furcsállottam.) Perrie torkán azóta egy hang sem jött ki, Zayn válasza szerinte azt jelentette, hogy szakítani akar. Mondjuk én a "Nem tartozik rátok, majd egyszer megtudjátok." - ból nem ezt veszem le, de kit érdekel a véleményem. Harry és Pezz mintha ott sem lennék megbeszélték a dolgokat, rám magasról téve.
  Felálltam, és csakúgy mint a nappaliba, ez a helyzet is olyan volt. Észre sem vettek, pedig még mondtam is valamit. Nem. Nekik fontosabb saját maguk.
  Dühösen betrappoltam a szobámba, de az ajtóm előtt egy levél állt, rajta egy "név", ami annyit takar:  Egy barát Nem lettem okosabb, köszönöm szépen. Felvettem a földről, és beléptem a még mindig pirosban pompázó szobámba. Ledobtam magam az a fekete ágyamba, és kibontottam a levelet.
  Miután elolvastam, szaladtam le az étkezőbe ahol a többiek - Harry és Perrie kivételével - voltak.
  - Ki tud bevállalni egy fuvart? De most azonnal? - mondtam, miközben idegesen rágtam a körmöm.